A modern civilizáció kulcserőforrása a rendelkezésünkre álló hasznos energia. Minden munkát ez végez el helyettünk és értünk, lehetővé teszi az ipari termelést, a közlekedést és a szállítást, a tudomány, a technológia, az oktatás, az egészségügy, a kultúra működését és fejlődését, a szórakozást és úgy általában véve a modern életet. Modern civilizációnk roppantmód energiafüggő. Még a virtuálisan létező „anyagok” fenntartása is fizikai anyagokhoz és energiához kötött. A jelenlegi technológiai rendszerek energiaforrásként jelentős arányban fosszilis alapú erőforrásokat használnak. A technológiai fejlődés hívei, a gazdasági élet szereplői és a politikai elit is úgy képzeli, hogy a több mint egy évszázad alatt felépült komplex ipari rendszereket néhány évtized alatt le fogjuk tudni cserélni. A jelenlegi rendszerek az elérhető legnagyobb energiasűrűségű, könnyen és olcsón hozzáférhető kőolaj, földgáz és atomenergia felhasználásával épültek ki, és az ásványi nyersanyagok is viszonylagos bőségben álltak rendelkezésre. Most ugyanezt a mutatványt kellene végrehajtani jóval kevésbé hatékony és még ki sem épült energiatermelési módokkal, korlátozott nyersanyagforrásokkal, soha nem volt népességszám mellett egy rohamosan romló állapotú környezetben. Nyilvánvalóan ez sokkal nagyobb kihívás annál, mint amit az emberek többsége gondol róla. Az átalakuláshoz szükséges technológiai fémek többségét ilyen mennyiségben még soha nem bányászták, a hozzáférhető nyersanyagkészleteik végesek, az ellátásbiztonság szempontjából sokat közülük már most kritikusnak tartanak. A legtöbb technológiai fém esetében a globális készletek egyszerűen nem elegendők a nem fosszilis alapú új ipari rendszer felépítéséhez. Az új lelőhelyek felfedezésének üteme már most is lassul, a kitermelésre váró kőzetekben az értékes fémek koncentrációja csökken, a kinyerésükhöz szükséges energia mennyisége folyamatosan növekszik. A nyersanyagok bányászata roppant energiaigényes iparág, és döntően fosszilis energián alapul. Energia nélkül sem bányászat, sem nyersanyag nincs. A társadalom egyre több nyersanyagot használ fel. Az is tény, hogy az elképesztő mértékű nyersanyagfüggésnek az emberek többsége nincs is a tudatában. A körforgásos gazdaság mindenki által kívánatosnak tartott koncepciójában új nyersanyagok bányászatának már nem nagyon osztanak lapot, mindent az újrahasznosításból képzelnek megvalósítani. A nagy tömegben használt fémek, mint az alumínium, réz vagy a vas kiforrott technológiákkal viszonylag jó arányban valóban újrahasznosíthatók. Az újrahasznosítás még a savas ólomakkumulátoroknál sikeres, ahol az ólom veszélyes volta miatt szigorú előírások szabályozzak a visszagyűjtést és újrafeldolgozást. A nemesfémek, mint az arany, ezüst vagy a platinafémek visszanyerése sokkal bonyolultabb és energiaigényesebb eljárásokkal oldható meg, de ezek a fémek ára miatt mégis gazdaságosak lehetnek. Más, a modern technológiákban használatos fémek visszanyerésére nem nagyon léteznek hatékony eljárások, vagy nagyon kis százalékban használják őket.