A modern társadalom működésének alaphipotézise, hogy a természeti erőforrások korlátlanul rendelkezésre állnak. A jelenlegi lineáris gazdasági modellben a legfőbb és egyetlen érték a pénz és a gazdasági növekedés. Minden ország erre törekszik, ami elkerülhetetlenül maga után vonja a globális erőforrások felhasználásának növelését. Ez alól a körforgásos gazdaság koncepciója sem kivétel, az elsődleges cél itt is a gazdasági növekedés, a nyersanyagok felhasználásának bizonyos fokú racionalizálása mellett. Az a gondolat, hogy a szükséges nyersanyagok valaha is elfogyhatnak, eretnekségnek számít. A technológiába vetett vakhit olyan erős, hogy az emberek többsége a technológiai fejlődést mindenre is megoldásnak tartja. Kedvenc mondásuk, hogy „a kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő”. Éppen kerek ötven esztendővel ezelőtt, 1972-ben jelent meg A növekedés határai (The Limits to Growth) című ikonikus könyv az emberi népesség és a fogyasztás exponenciális növekedése, valamint a természeti erőforrások végessége közötti ellentmondásról. Az 1968-ban alakult Római Klub kutatóinak előrejelzése szerint a vég nélküli növekedés az erőforrások korlátaiba ütközik valamikor a 21. század közepe táján, emiatt a növekedés megáll, majd az erőforrások kimerülése miatt még a rendszer fenntartása sem lesz tovább biztosítható, az összeomlás elkerülhetetlenül bekövetkezik. A könyvben leírt gazdasági-társadalmi modellt azóta többen, köztük maguk a szerzők is tanulmányozták és aktualizálták a rendelkezésre álló adatok ismeretében. Megerősítették, hogy a könyv fő megállapításai sajnálatos módon ma is érvényesek, a világ a könyvben felvázolt fejlődési pálya mentén halad. Ebből az következik, hogy hamarosan elakad a növekedés, és a nem túl távoli jövőben a népesség számában, életformájában és természetesen a gazdasági mutatókban egyaránt drasztikus visszaesés várható. A jelenlegi lineáris gazdasági modell elkerülhetetlenül megbukik, és az emberi társadalom puszta fenntartása is súlyos nehézségekbe fog ütközni.