A közhiedelemmel és a széles körben hivatalosan is elterjedt nézetekkel ellentétben nem létezik olyan, hogy megújuló energiaforrás. Mégpedig azért nem, mert sem anyagot, sem energiát a Földön semmiből teremteni nem lehet. A világegyetemben bárhol csak meglevő anyag vagy energia egymásba alakítása történhet. A kőszénből az égés során hamu és szén-dioxid képződik, és jelentős mennyiségű hőenergia szabadul fel, ami közvetlenül felhasználható vagy erőművekben villamos energiává alakítható. Ehhez rendszerint külön anyag- és energiaráfordítás szükséges, hiszen a megfelelő infrastruktúrát meg kell építeni, majd üzemeltetni. Tehát ez esetben anyagból (a kőszénből, ami tulajdonképpen nem más, mint nagy energiasűrűségű napenergia-konzerv) lesz számunkra hasznos energia. Az mindenki számára világos, hogy a Földön rendelkezésre álló kőszén mennyisége korlátos, a készletek előbb-utóbb kimerülnek. Tehát a kőszén mint fosszilis energiahordozó nem megújuló. Sajnos a tévesen megújulónak tekintett energiaforrások sem azok. Sőt ezek a kőszénnel ellentétben még csak nem is energiaforrások, hanem egyszerű energiaátalakítók. Míg a kőszénnek van energiatartalma (fűtőértéke), a megújuló energiaforrásoknak nevezett eszközök egyáltalán nem tárolnak energiát. Vegyük például a napelemeket: ezekkel a napfény energiáját alakítjuk át egy másik energiafajtává, a számunkra jobban hasznosítható villamos energiává. Sajnos ez sem megy jelentős anyag- és energiafelhasználással épített berendezések nélkül. És mivel az elsődleges energiaforrást, a Napot szabályozni nem tudjuk, villamos energiára pedig akkor is szükségünk van, amikor éppen nem süt a Nap, ezért az előállított villamos energia tárolását kell valahogy megoldanunk. Ennek egyik módja, ami egyben az anyag-energia egymásba alakításának egy példája, hogy adott anyagból (például vízből) a többlet-villamosenergia felhasználásával (vízbontás) energia közvetlen termelésére alkalmas másik anyagot (hidrogéngázt) állítunk elő. De az akkumulátorokban is az anyag átalakításával kémiai formában tároljuk az elektromos energiát. Ezek a módszerek mind-mind speciális berendezéseket igényelnek, amelyeknek létrehozása és üzemeltetése jelentős anyag- és energiaráfordítással jár. Valamennyi felsorolt példában közös, hogy az ezen berendezések gyártásához szükséges anyagok és energia nem újulnak meg, ezek „egyszer használatosak”, még úgy is, hogy az anyaguk egy része – ismét jelentős anyag- és energiaráfordítással – esetleg újból hasznosítható.