Minden könyv rendszerint az epilógussal ér véget. Egy, a globális emberi társadalom fenntarthatóságáról (fenntarthatatlanságáról), a modern civilizáció borús kilátásairól szóló írás azonban nem fejeződhet be úgy, hogy nem kínál kapaszkodót az olvasók, a felelősen gondolkodó emberek és legfőképpen a jövőért cselekedni akaró fiatalok számára. A tett halála a kilátástalanság. Ha nincs remény, nincs cselekvés, és a félt jövő elkerülhetetlenül átgázol rajtunk, mint egy gyorsvonat. Persze nem könnyű a modern globális társadalom koordináta-rendszerén belül megoldást találni. Majdhogynem lehetetlen. Ehhez ki kellene lépnünk a dobozból, pontosabban a Földről, felülről és kívülről kellene látnunk azt, ahogy azt annak idején a Holdra lépő első űrhajósok tehették. Észre kellene venni szépségét, nagyságát, finoman kiegyensúlyozott, ugyanakkor roppant bonyolult működésének rendszerét, de törékenységét és sebezhetőségét is. Odalent kellene hagynunk az önzést, a kapzsiságot, a kirekesztést, a pénz és a szerzés mindenekfelett való imádatát, az önteltséget és az ember természetfelettiségébe vetett hitet. El kellene engedni azt az illúziót, hogy a modern fogyasztói társadalom a kényszeres növekedés általa megszabott keretein belül a technológiai fejlődés lélegeztetőgépével életben tartható. Ennek legfőbb akadálya, bármilyen meglepő is, a rendelkezésre álló energia. Az az energia, amely a Nap kegyelméből ma korlátlan mennyiségben áramlik a Földre, és még fog évmilliárdokig. Csakhogy nekünk, a modern civilizáció tagjainak ez is kevés. Nem akkor, nem ott, nem annyi és nem olyan fajtájú energia kell nekünk, amit a Nap a természet segítségével ingyen szolgáltat. Fausti alkut kötöttünk az ördöggel, szó szerint alászálltunk a Föld mélyébe, hogy másfajta és több, bármikor felhasználható energiához jussunk. Ennek segítségével elszabadítottuk a népesség féktelen növekedését, a túlfogyasztói társadalmat, létrehoztunk egy végletesen energiafüggő, természetidegen és globális rendszert. Ennek fenntartásának azonban már a közeli jövőben a Föld végessége, az óriási mennyiségben szükséges nyersanyagok korlátos volta szab határt. No meg a természet áthághatatlan törvényei, például az anyag- és energiamegmaradás, vagy az entrópia.