A koronavírus-járvány rövid időtartam alatt rendkívüli kihívások elé állította a gazdaságot és a társadalmat, ami sajátos megközelítést, újszerű, kreatív hozzáállást igényel a szervezetek vezetőitől (Pató et al., 2021). A megbetegedések az egész világon rendkívül gyorsan elterjedtek, kihívást jelentve a globális agrár-élelmiszerpiacok fenntarthatóságával szemben. A pandémia kezdeti szakaszában aggodalom alakult amiatt, hogy a gazdálkodók a járvány miatt leállítják a termelést, a megbetegedések miatt, és kevesebb élelmiszer lesz elérhető magasabb áron (Jámbor, Czine & Balogh, 2020). Egyes tanulmányok 2020. év tavaszán még azt vizionálták, hogy a koronavírus 100 éve nem látott mértékben visszaveti a gazdaságot, vállalati csődöket hoz el, a munkanélküliség az egekbe ugrik (Zsoldos, 2020). Az élelmiszer-ellátással kapcsolatos másik aggodalom a termékek romlandóságával kapcsolatos – a mezőgazdaság szigorú ültetési és betakarítási ütemtervben dolgozik, és nem módosíthatja a termelést tetszés szerint. Sok gazdálkodó szembesül ilyen problémákkal, mivel a többletnapos tárolás értéktelenné teszi termékeit (Jámbor et al., 2020). Most már tudjuk, elsősorban a járvány keresletre gyakorolt hatásán múlt, ki járt jobban, ki veszített sokat a koronavírus miatt. Az ágazati hovatartozás határozta meg leginkább, hogyan hatott a járvány a vállalkozások keresletére és működésére, hogyan érintették őket a védelmi korlátozások (Szepesi & Pogácsás, 2021). Mivel az agrártermékek zöme létszükségleti cikknek minősül, azokra a koronavírus-válság idején is szükség van, ezért a döntéshozók részéről szóba sem jöhetett, hogy a mezőgazdasági vállalatokra korlátozásokat szabjanak ki. Az agrárkibocsátás legnagyobb része létszükséglet, így a kereslet ezekre még válság idején is viszonylag stabil lesz. Másrészt a mezőgazdaság egy tipikusan lassú reagálású ágazat: a kibocsátásban nem következik be azonnali reakció (Zsoldos, 2020). A munkáltató és a munkavállaló közös érdeke, hogy a pandémia ideje alatt az üzletmenet zavartalanul működjön, a munkáltató továbbra is foglalkoztassa a munkavállalót. A pandémia következményeként végrehajtott korlátozási intézkedések és a mobilitási korlátozások jelentősen átalakították a munkaerőpiacon általánossá vált HR-gyakorlatokat (Kőmüves & Szabó, 2021; Pató et al., 2022).