A szakirodalomban sok kvalitatív és kvantitatív módszertant találunk, melyek különböző mértékben szubjektívek, mind a módszertan elemeit, mind az elemzések értékelését illetően. Olyan módszertant célszerű kidolgozni és felhasználni, amelyben a lehető legkevesebb szubjektivitás van, nem vitatva egyes elemzők zseniális tehetségét és kevéssé reprodukálható intuícióit. Mindezek alapján inkább kvantitatív mint kvalitatív módszert kívánunk kifejleszteni, melyhez egyedi formalizálási módszert mutatunk be, mely kellően következetes, nem felhasználótól függő, reprodukálható, kevés adathibát generál, a konkurens módszereknél erősebben tömöríti az információt, ugyanakkor mégis lehetővé teszi a direkt és akár indirekt látens tartalmak, sőt hiperjelentések tanulmányozását. Egyfajta „Szent Grálra” van tehát szükségünk, mely mindezt lehetővé teszi. Mindezeken túlmenően olyan módszertant szeretnénk kifejleszteni, mely lehetővé teszi a mögöttes tartalom, a gyakori ismétlődés, az együttes előfordulás és a visszatérő sajátosságok automatizált megfigyelését, vagyis a többlettartalmak, elemzési módszerek túlnyomó részét. Alapvetésünk és egyben hipotézisünk, hogy az ismétlődések nem véletlenszerűek, és mögöttük olyan gondolatok állnak, amelyek jelentősek. Ilyen formában tehát hiszünk a kollektív intelligenciában és alapozunk is rá (H0.1 hipotézis). A kifejlesztett és bemutatott módszer figyelembe veszi az előfordulások relatív gyakoriságát, de célunk, hogy ezt kombináljuk az ún. jelentéstartalmak hálózatszerű összekapcsolódásával, mely jelentések nem függetlenek egymástól és a kapcsolódásuk is többletinformációt hordoz. Egy olyan jelentéskapcsolódási hálózatot építünk fel, melyben bizonyos gondolatok köré konkrét jelentések csoportosulnak („csomósodnak”), melyek kapcsolatai súlyként jelennek meg a hálózatban, és ez lehetővé tesz egy kapcsolatokkal súlyozott gyakorisági elemzést, a jelentések valódi súlyának megállapításához (ami egyfajta „fürtösödés” a szemantikai hálózatban). A hálózat matematikai formalizációja során a google „page rank”-nek nevezett és jól bevált kereséssúlyozási módszere adott alapötletet, melyet módosítottunk azzal a prekoncepcióval, hogy az emberi gondolkodásra jellemző, az általunk kommunikációs távolságnak nevezett jelenség, vagyis hogy az összetartozó gondolatok a kommunikációban is közelebb vannak egymáshoz, ami a kommunikációs távolság négyzetével csökken (H0.2 hipotézis). Az említések közötti kommunikációs távolság tehát nem független a mögöttes gondolati magtól. (Valószínűleg ez különösen igaz a beszélt spontán kommunikációra, ami a mélyinterjúk leiratának alapjául szolgál.)