A távhőrendszerre kapcsolódó hőközpontok kialakításánál ma már elsődleges szempont az egy épület – egy hőközpont elve. Megkezdődött és egyre nagyobb ütemben folyik a szolgáltatói hőközpontok kiváltása felhasználói/fogyasztói (másképpen: épületenkénti) hőközpontokkal. A fejlesztés energetikai előnyökkel jár, hiszen a négyvezetékes, leromlott állapotú, nagy átmérőjű csövek helyett kétvezetékes primer hálózat létesül, amelyben ugyan magasabb a szállított közeg hőmérséklete, de a jobb hőszigetelés és a kisebb átmérő összességében a vezetékrendszer hőveszteségét csökkenti. A hőközpont-kiváltás is eredményez energiamegtakarítást, egyrészt a hőcserélő és a szabályozás területén megvalósuló technológiaváltással (pl. a meglévő, elavult és rossz hatékonyságú, nagy külső hőleadó felülettel bíró hőcserélők helyett korszerű, kis hőveszteségű és kiváló hőátadású lemezes hőcserélők beépítése, elektronikus szabályozás megvalósítása), illetve annak révén, hogy a korábbi, több különböző adottságú épület együttes szabályozásából adódó elkerülhetetlen túlfűtés kiküszöbölhetővé válik. Ez nyilvánvaló, ugyanis a szolgáltatói hőközpontban a legkedvezőtlenebb épületre kell szabályozni a szekunder előremenő hőmérsékletet, így a többi épületnél túlfűtés fog jelentkezni.