A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a gyermekjóléti szolgálat és központ, valamint a gyermekvédelmi szakellátás intézményeinek és hálózatainak vezetői és munkatársai hogyan vélekednek a gyermekvédelem elsődleges célcsoportjáról, azaz a gyermekről és másodlagos célcsoportjáról, azaz a vér szerinti szülőkről. A vizsgálat célja továbbá a kliensoldal megszólítása, hogy maguk a gyermekek, fiatalok és szüleik hogyan látják a gyermekek jól-létére, valamint védelmére irányuló gyermekvédelmi beavatkozásokat. A kutatás fontos kérdése, hogy a gyermekvédelmi szereplők közül ki, hogyan definiálja a család fogalmát és ebből milyen szakmai megközelítések rajzolódnak ki. Jelen tanulmány elsőként a kérdőíves kutatás eredményei mentén ismerteti a vezetők családról alkotott elképzeléseit, azonosítható családfogalmát, majd az interjús kutatási szakasz alapján a különböző gyermekvédelmi szegmensekben dolgozó szakemberek, illetve a gyermekvédelem különböző kockázati szintű beavatkozásaival érintett vér szerinti szülők és gyermekek és fiatalok családról alkotott képét járja körbe. Fontos megjegyezni, hogy a családkép vizsgálata nem a „jó szülőség”2 megítéléséhez kapcsolódott a szakemberek esetében, hanem ahhoz, hogy megértsük, hogy a családfogalom milyen szakmai bánásmódokat jelöl ki, így inkább a gyermekvédelem határán élő vagy a gyermekvédelmi szakellátással érintett szülők esetében a tipikusnak tekintett élethelyzetek azonosítása került fókuszba, mint ahogy az is, hogy kiket tekintenek „tipikus anyának és apának” a gyermekvédelmi léthelyzetekben. A gyermekvédelmi rendszer különböző kockázati szintjein megszólított gyermekek és fiatalok azonban a család fogalmának értelmezésénél sok esetben a „jó apa” és a „jó anya” ismérveit írták le, esetükben ennyiben a jó szülőség kritériuma – nem szándékolt kutatói célként, indirekt módon – megjelent. A tanulmány a mellett érvel, hogy a családkép nagyban meghatározza a szakmai munkát a gyermekvédelem határán élő vagy azzal érintett szülőkkel és gyermekekkel, egy sok szempontból leszűkítő fogalomhasználat – melynek a napi politika is teret ad3 – erodálja a szociális munka alapértékeit, stigmatizálja a rendszer oldaláról a kirekesztett családokat és gyermekeiket.