A kutatás kvantitatív és kvalitatív eredményei alapján elmondható, hogy a szociális munkások családról alkotott képét – és a családra vonatkozó döntéseit – többféle tényező mérlegelése hatja át: a család sokféle, változó értelmezése; a gyermek elsődleges érdekének alapelve; a szakmai döntések értékháttere, de meghatározóak a strukturális jellemzők, a szakmapolitikai és adminisztratív feltételek is (Johner–Durst 2017). A család fogalmát a gyermekvédelem vezetői egy komplex egységként látják, egyfelől a család számos funkciója és felelőssége, másfelől a családot alkotó személyek összetartozásának jellege felől határozzák meg. A közvetlen klienskapcsolatban dolgozó szakemberek családképe is jellemzően egy komplex családfogalom köré szerveződik, melyben a legfontosabb az érzelmi kötelék, bár a napi szintű politikai irányok és az általa képviselt konzervatív szemléletű, házasság intézményére épülő családfogalom is meg-megjelenik. A gyermeket nélkülözhetetlen szereplőnek tartják, a szülői funkciók pedig a gyermekek jólétének és biztonságának megteremtését szolgálják. Mind a vezetők, mind a területen dolgozók a valóság értelmezéséhez törekszenek arra, hogy egy problémafókuszú megközelítést használjanak, felsorolva azokat a gyermekvédelmi helyzeteket, melyeket látnak a hétköznapokban a kliensek esetében. Ebben azonban sok esetben a strukturális problémákon, gyermekvédelmi helyzeteken túlmutató értékítéletek is meghúzódnak (Rácz–Bogács 2020), ezt mutatja a bíráló jelzők sora, amikor a gyermekvédelem határán élő vagy azzal már érinett családokra jelzőket mondanak. Támogatási igénnyel bíró csoportként kevéssé ismerik el őket, még akkor sem, ha az összességében pozitívnak tekinthető, hogy a helyzetüket pontosan látják társadalmi szinten is. Fontos, hogy a gyermekvédelmi szakemberek megértsék a szülők komplex problémáit és empatikusak legyenek a helyzetükkel kapcsolatban. Ugyanígy az is, hogy tisztában legyenek a szülői nehézségek és a csökkent szülői képességek hatásaival, leginkább ezek gyermekekre nehezedő következményeivel (Minuchin et al. 2002, Bromfield et al. 2012). A családkép, a benne lévő családtagok megítélése nagyban meghatározza a gyermekvédelem határán élő vagy azzal érintett szülőkkel és gyermekekkel való szakmai munkát. Egy leszűkítő családfogalom-használat és a szülők élethelyzetére és sok esetben magatartására – ebben az értelemben a szülői szerepük ellátására – irányuló bíráló jelzők sokasága erodálja a szociális munka alapértékeit, stigmatizálja a rendszer oldaláról a kirekesztett családokat és gyermekeiket. A támogatási igény elismerésének hiánya egyértelműen azt jelenti, hogy a nehéz élethelyzetben lévő, sokproblémás családok korlátozottabban érik el azokat a támogatásokat, amelyek a család egyben tartását vagy újraegyesítését célozzák. Mindezen bánásmódok – ide értve a strukturális hiányokat is, melyekben a gyermekvédelmi intervenciók megvalósulnak (pl. Rácz 2016, Husz et al. 2020, Rácz–Sik 2020) – a családok gyermekvédelmi státuszát, illetve az ebből eredő mozgásterét korlátozzák.