A random effects modellnél az azonos időszaki függő és független változók esetében a teszt alig eredményezett értékelhető statisztikai szignifikanciaszintet. Nem meglepő módon a késletetett függő változó (CAt-1) 1 százalékos szinten, valamint két, az általános folyó fizetési mérleg elméletet erősítő változó, a bruttó megtakarítás (SAV) 5 százalékos szinten és az elsődleges egyenleg 1 százalékos szinten lett szignifikáns. Ezért a különböző független változók esetében késleltetést alkalmazva a legerősebb szignifikanciamixet az eredményezte, ha a GDPCAP, a REER és az UNEM változók első késleltetettje került a modellbe (4. táblázat). Ez alapján a klasszikus determinánsok (CAt-1, SAV, UNEM(–1), PRIMDEF) már mind szingifkánsak lettek legalább 5 százalékos szinten, valamint a REER(–1) is befért a 10 százalékos szignifikanciaszintbe (a GDPCAP(–1) szintén). Az eredmény nem túl robosztus. Az euró dummy nem is lett szignifikáns, ezért ugyanazzal a késleltetéssel a GMM-modellben is lefuttatásra került a tesz – ennek eredménye az 5. táblázatban látható. Ez a megközelítés értékelhetőbb eredményt hozott a kutatási kérdés szempontjából. A REER(–1) 5 százalékos szinten szignifikáns lett, koefficiense pedig megerősíti a fenti tézist, miszerint a bérek reálfelértékelődése rontja a folyó fizetési mérleg egyenlegét. Az euró dummy 1 százalékos szinten szignifikáns lett, ráadásul a koefficiense azt mutatja, hogy az eurózóna-tagság önmagában javítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, vagyis érvényesül a kereskedelemteremtő hatás. A két utóbbi eredmény nincs ellentmondásban, hiszen aki veszít a bérversenyképességen, annak ettől már önmagában romlik a külkereskedelmi pozíciója, ugyanakkor önmagában az egységes valuta blokkjához tartozás erősíti a kereskedelmi pozíciót a világ többi része felé. Ezenfelül 10 százalékos szignifikanciaszint mellett úgy tűnik, hogy az eurózóna-tagság a Covid-19 járvány okozta gazdasági leállástól is hatékonyan védte az országok folyó fizetési mérleg egyensúlyát.