Az elmúlt évtizedek során a turisztikai kereslet alapképlete nem sokat változott, az ősi formula összetevőit, a motivációt, a szabadidőt és a diszkrecionális jövedelmet később a szocializáció egészítette ki. Ez a négy komponens mind a mai napig a globális turizmusipar mozgatórugójának tekinthető. Főként a légi közlekedésben érdekelt vállalatok üzletpolitikája (low-cost járatok és az általuk elérhető desztinációk rohamos bővülése), valamint a turisztikai kínálat értékesítésének ösztönzése terén végbement innováció napjainkra azt eredményezte, hogy egyesek különösebb indíték vagy tetemesebb spórolt pénz kiadása nélkül is útra kelnek. A marketingvezérelt utazások az impulzusvásárlások elvéhez hasonlóan működnek, amikor is a vevő viszonylag alacsony kiadás mellett egy hirtelen jött ötlettől (ajánlattól) befolyásolva „megjutalmazza” magát egy úttal (Ahn et al. 2020). Az önmagáért való utazás lényege, hogy nem a maslow-i értelemben vett szükségletek megfelelő desztinációjú, tervezett kielégítésére kerül sor (például valakinek régi álma az impresszionizmus megismerése, ezért keresi fel Párizsban a Musée d’Orsay-t vagy fáj a háta, így ellátogat Karlovy Varyba), hanem a legkülönbözőbb reklámhordozó felületeken (jellemzően az internetes portálokon) vagy a közösségi média oldalain felkínált, illetve az egyén tudomására jutott, csábító információk alapján hoz hirtelen döntést.