A turisztikai élmény az utazással összefüggő tapasztalatok megélésének tudatosulása, amelynek során az érzékelés, a feldolgozás és a rögzítés eredőjeként egyrészt egyéni, másrészt közösségi tudás generálódik. Élményeink alapját döntően a receptorainkon keresztül érkező ingerekből keletkező érzékletek képezik, de azok gondolati, egyes esetekben spirituális úton is létrejöhetnek. Miközben az élmény pozitív konnotációt eredményező szó, az utazás gyakran negatív, illetve különböző előjelű élményekkel is párosulhat (Zátori 2014, Kelemen-Erdős–Mitev 2020). Az élmények generálódása feltételezi a változást, vagyis az utazás környezetének, körülményeinek és az utazó tevékenységének módosulását. A turisztikai élmény folyamatos reflektálás arra, ami éppen az egyénnel vagy az együtt utazók közösségével történik, elmélyülése egyrészt az élmény intenzitásának, másrészt a személyiség sajátosságainak függvénye, tehát a külső és a belső tényezők hozadéka. Vannak ugyan élmények, amelyeket az utazó magába zár és tudata legmélyén őriz, de a turisztikai élmény megörökítése, felidézése, megosztása elősegíti annak újraélését és értelmezését, és ez végül nem egy esetben a társadalmi tudás részévé is válik.