Utazási élménybeszámolókat hallgatva, olvasva gyakran észlelhetjük, hogy azokban olykor meglepő arányeltolódás van a desztináció felkeresésének elsődleges motivációjával szorosabban összefüggő, mag- és az adott utazással kapcsolatos járulékos élmények között. Például előfordul, hogy egy kulturális tematikájú út során szerzett impulzusok közreadása kevésbé a desztináció nyújtotta esztétikai élményekről, sokkal inkább a nevezetességek pénztárai előtti végtelen sorokról, a sétálóutcák környékén összegyűlt szeméthalmokról, a nehéz sorsú helyiektől eredő zaklatásról vagy éppen valamilyen jogsértés elszenvedéséről szól, de tipikusnak nevezhető a finomságoktól roskadozó svédasztalokat vagy éppen az idegenvezető felkészültségét hangsúlyozó áradozás is. A metaélmények a járulékos élmények azon csoportját képezik, amelyek a desztinációba való megérkezést megelőzően vagy az elutazást követően, de magával az adott úttal kapcsolatosak (De Syon 2008). Ahogyan a görög meta szó is a „valamintúliság”-ot fejezi ki, úgy a turisztikai metaélmény is arra utal, hogy gyökerei az elbeszélő konkrét utazásából fakadnak, ugyanakkor a desztinációban átéltekkel csak közvetetten kapcsolatosak.