A motiváció, ahogy életünk, úgy utazásaink hajtóereje is. A meglátogatott helyen végzett cselekvéssor központi eleme, a turisztikai tevékenyég szükségleteink kielégítését célozza. A turisztikai desztináció, a hely fogyasztására alapvetően a Maslow nevéhez fűződő szükségletpiramis logikája alapján kerül sor, természetesen az egyes hierarchiaszintek közötti átjárhatóság az utazás sajátosságaival összefüggésben rendkívül flexibilis. A világ utazóinak többsége fiziológiai szükségleteit elégíti ki, nyugalomra, mentális és fizikai feltöltődésre, egészségének megőrzésére vágyik, ami zömmel passzív vagy aktív pihenés, prevenciós tevékenységek, terápiás vagy rehabilitációs kezelések révén teljesül. A globális turizmusban részt vevők egyre terebélyesedő, de továbbra is legszűkebb köre az önmegvalósítás igényével indul útnak, szellemi és/vagy testi képességeinek próbára tételét, akaraterejének, kitartásának igazolását, egy régebb óta dédelgetett és előkészített álom beteljesítését megcélozva. Akár a piramis széles talpát, akár annak keskeny csúcsát vagy éppen a közöttük elhelyezkedő szinteket vizsgáljuk, a motiváció és a turisztikai tevékenység szimbiózisa viszonylag jól megragadható. A fiziológiai szükségletek kielégítése eredményezte a klasszikus üdülés (pl. vízparti, hegyvidéki), a valamivel aktívabb rekreáció (pl. kerékpározás, evezés) és az egészségturizmus (pl. wellness-, gyógyturizmus) termékké történő fejlesztését. Az önmegvalósításhoz pedig olyan turisztikai termékek fűződnek, mint a legkülönfélébb táji környezetben és eszközzel megvalósított teljesítménytúrák (pl. 8000 méteres hegycsúcsok megmászása), vagy éppen az egyén életterének tartósabb, de nem végleges áthelyezésével összefüggő utazások (pl. a munkanyaralás [workcation], eltérő kulturális és táji adottságokkal rendelkező környezetbe való átmeneti elköltözés [amenity migration]).