A turizmusipar kínálta szolgáltatások többsége a kereslet lehető legszélesebb spektrumát megszólítva igyekszik a termékét értékesíteni. A szolgáltatók természetesen felkészültek arra, hogy egy-egy karakteres piaci szegmens igényét ugyanazon kínálati elemen belül elégítsék ki. A vendéglátóhelyek teraszain egyaránt vannak a dohányzóknak fenntartott és garantáltan füstmentes helyek, a repülőgépeken egymástól diszkrét távolságban ülhetnek a kisgyermekesek és a nyugalmasabb utazásra vágyók, a múzeumok törekszenek az akadálymentesítést igénylők számára is elérhetővé tenni a kiállításaikat. Amikor a desztinációk kínálatukkal egy vagy több, a fogyasztás sajátosságai alapján jól lehatárolható piaci szegmenst (pl. idősek, fiatalok, családosok, szinglik) kívánnak elérni, csoportspecifikus turisztikai termékeket állítanak össze, ilyeneket fejlesztenek, illetve önmagukat ezen szegmensek igényeinek körültekintő kielégítésére alkalmas helyként promotálják. Egy adott piaci szegmensre történő fókuszálás a potenciális vendégkör elvárásai végiggondolásának képességében rejlik, vagyis az indulástól a visszaérkezésig felmerülő igények teljes körű kielégítését célozza meg (Somogyi 2010). A szolgáltató és a desztináció csoportspecifikus kínálata közötti különbség árnyalatnyi, előbbi esetében azonban a célszegmens dominanciája valószínűsíthető. Amikor például egy szálloda „felnőttbarát” helyként (adults-only hotel) jelenik meg a piacon, akkor a virgonc csemeték jelenléte alapvetően nemkívánatos, amikor azonban egy város „melegbarát” helyként (LGBT-friendly) aposztrofálja önmagát, az csak a legritkább esetekben jelenti azt, hogy a hagyományos családmodell híveit távol kívánnák tartani.