A menedzsment, illetve azon belül is a stratégiai menedzsment állandó érdeklődési területe a szervezetek külső környezeti változásokhoz történő alkalmazkodásának vizsgálata. Számos elmélet érinti a kérdéskört és keresi a választ arra, hogyan lehetnek a szervezetek hatékonyak a változó piaci viszonyokhoz történő alkalmazkodásban. Ebben a kérdéskörben manapság talán a „legfoglalkoztatottabb” elmélet a dinamikus képességek megközelítés, ami a szervezeti megújulásra, a működési beidegződések megváltoztatására, az észszerűbb erőforrás-kezelésre és -megóvásra és a hatékonyabb működési képesség elérésére irányul. Egy kapcsolódó elmélet a kettős képesség elmélete, amely az utóbbi években vált népszerűvé, és amit úgy írhatunk le, mint egy szervezet azon képességét, hogy egyidejűleg feleljen meg a kiaknázás és a felfedezés ellentétes követelményeinek. A kettős képesség különösen hasznos az innováció vizsgálatában, mert betekintést nyújt abba, hogy a szervezetek hogyan fedezik fel az új lehetőségeket, miközben továbbra is kiaknázzák a meglévő piacaikat és erőforrásaikat. Hasznos kiegészítője a dinamikus képességek elméletnek, mivel tisztázza a különböző szervezeti struktúrák és kontextusok erősségeit és gyengeségeit annak érdekében, hogy érzékeljék és megragadják a lehetőségeiket, valamint átalakítsák belső tevékenységeiket. A fejezet ezt a két elméletet – mintegy a könyv témájának elméleti keretet biztosító megközelítéseket – mutatja be a szervezeti innovációs tevékenység vonatkozásában.