A könyv az innováció és a minőségmenedzsment kapcsolatának azt a vetületét mutatja be, ami a szervezeti szintű innováció minőségmenedzsment-megoldásokkal történő támogatását jelenti. Első hallásra a két terület ellentmondásosnak tűnhet, egymás mellett nehezen megférhetőnek gondoljuk a formalizálást, a szabványosítást a kreativitással, az ötletek generálásával. A könyv témájának elméleti hátterét – és egyúttal az oximoron feloldásának elméleti alapját – a dinamikus képességek és a kettős képesség elméletek adják, kiemelve a működési hatékonyságot támogató szervezeti rutinok és az új, innovatív megoldások feltárását biztosító képességek együttes kezelését. Másként fogalmazva, hogyan tudnak a szervezetek egy időben hatékonyan kiaknázni és eredményesen felderíteni korlátos erőforráskészlettel. A könyv fő üzenete, hogy a szervezeti innováció megvalósítása során érdemes folyamatszemléletben gondolkodni, a folyamatokat tevékenységekre bontani, és a kapcsolatrendszerük kialakításával együtt szabályozni. Az összes innovációs tevékenységet persze nem érdemes a szabványosítás hamar megkötő mázával leönteni; itt sem célszerű átesni a ló túloldalára. Emellett más minőségmenedzsment alapelvek, mint például a rendszerszemlélet, a vevőközpontúság, a vezetői elkötelezettség, a beszállítómenedzsment, illetve a munkatársak elköteleződése és bevonása szintén fontos alkotóeleme az innováció szabványos szervezeti keretrendszerét átszövő fascia-hálónak.