A projektvezetési megközelítések áttekintését követően érdemes az innovációs projektek vonatkozásában több szempont alapján összehasonlítani az egyes megközelítéseket. A következőkben gyakorlati tapasztalatok alapján teszek kísérletet a tradicionális, agilis és hibrid szemlélet összevetésére többféle nézőpontból. Az összehasonlítást első lépésben a tervezési folyamat jellegzetességei alapján végzem. A hagyományos projektmenedzsment abból indul ki, hogy van egy megfogalmazott projekteredmény, amit a projekt során megvalósít a projektcsapat. Ennek alapján meghatározzák a feladatokat, a feladatok teljesítéséhez szükséges erőforrásokat, időtartamokat és ebből a projekt átfutási idejét. A projektet ezen tervek mentén próbálják meg teljesíteni. Az innovációs, kutatási és fejlesztési tevékenységeknél ugyanakkor a legtöbb esetben nem tudja előre a szervezet, hogy az alapötlet jó-e. Akármilyen profi is a végrehajtás, azt nem tudhatják előre, hogy jó piacot céloztak-e meg, jó időben kerül-e a piacra a termék, valóban erre van-e a felhasználóknak szüksége. Ezek kapcsán csak feltételezésekkel élhetünk és megpróbáljuk a feltételezések mentén a legjobb terméket előállítani. Azonban ez nem jó megközelítés, mert a feltételezések validálására kell elsősorban törekednünk ahhoz, hogy megismerjük a piacot, a felhasználókat, saját képességeinket. Az értéket tulajdonképpen ezzel a tanulási folyamattal állítjuk elő (Ries, 2011). Minél többet tudunk a piacról, a felhasználókról, a munkavállalóinkról, annál több értéket tudunk gyorsabban előállítani.