Az esettanulmányok határozottan rámutatnak a K+F+I projektek három jellegzetességére, melyek a projektek nagyfokú bizonytalanságából adódnak. Az először bemutatott, sikeresnek tekinthető projekt egyik fő tanulsága a terjedelem szükségszerű változtatása. Fontos megjegyezni, hogy minél alacsonyabb szinten van a TRL-érettség, annál nagyobb a bizonytalanság, és annál intenzívebben van jelen a változás a projektben. Magas TRL-szinten a műszaki bizonytalanság alacsony, a piacra lépésnél merülhetnek fel újabb igények, de ezek kezelhetőbbek és tervezhetőbbek a projektmenedzsment szempontjából. A K+F+I projekteknél a változtatás szükségszerű, különben a projektsiker nagyobb kockázatnak van kitéve. Ezért ezen a területen a projektvezetők nem a változások elhárítására vagy csökkentésére törekszenek, hanem átlátható és rugalmas folyamattal azok megfelelő kontrollálására. A K+F+I projektek vezetésére az iteratív módszertanok a legmegfelelőbbek, de hatékonyak lehetnek a hibrid vagy akár agilis eszközök is. Azonban bármilyen projektvezetési megközelítést alkalmaz a projektvezető, mindenképp szükséges nagy figyelmet szentelni a formális változásmenedzsmentre, annak folyamatára és eszközeire.