13.3.5. A szovjetizálás összefoglalva

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szovjetizálás szakaszait a következőképp lehet összefoglalni. A szovjethatalom a Szurguti járásban élő hantikat az 1930-as évekig viszonylag békén hagyta,1 azonban a polgárháború ideje alatt két front közé kerültek, és hol az egyik, hol a másik oldalnak kellett erőszakkal való fenyegetések közepette szállítási feladatokat ellátniuk, amivel a harcokba is bevonták őket. Az alulmaradt „fehérek” viszonylag sikertelenül próbáltak elbújni a tajgában, ahol pár elszigetelt esetben akár még az 1930-as években is a hantik között éltek. Az 1930-as évek elején a tuzemci-k (ahogy az őslakosokat hívták) integrációjának terve már ki volt dolgozva:2 kollektivizáció, letelepítés, a szovjethatalom politikai és gazdasági szerkezeteinek meghonosítása és az ellenséges ideológiai elemek megsemmisítése (ilyennek látták a vallási szakértőket, vagyis a „sámánokat”, és a gazdagabb réntartókat, vagyis „kulákokat”). Ezek az integrációs intézkedések azonban fokozatosan és kampányok formájában zajlottak, melyek rendszeres időközönként a Szovjetunió Minisztertanácsának rendeletei nyomán indultak be.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kollektivizálás (azaz tulajdonképpen államosítás) a Szurguti járásban három szakaszban zajlott. Az első, rövid kisszövetkezeti szakasz után következett a kényszerkollektivizálás. Az így létrejött kolhozokat aztán az 1960-as évek elején a szovhozok, promhozok, valamint egy halgyár létrehozásával feloszlatták, és kvázi állami tulajdonba vezették át. Az adminisztratív integráció szintén szakaszosan történt. Először nemzetségi tanácsokat és őslakos tanácsokat alapítottak önkormányzati szervek gyanánt, és ezek a hagyományos rokoni kapcsolatok alapján szerveződtek. Ezt az elvet aztán az 1930-as években a falusi tanácsok alapításával a területi elv javára eltörölték. A kőolaj-kitermelés kezdetével Szurgut város politikai jelentősége még inkább megnőtt. Itt hozták meg az olajcégek döntéseiket, és a város lakossága hamar megtöbbszöröződött a járás összlakosságához képest. Az utak, melyeken keresztül a kőolajmezőket feltárták, gyakran hanti szálláshelyeken át vezettek. Hosszabb távollét után a hanti rénpásztorok néha egyszerűen eldózerolva találták meg a házaikat. Másfelől viszont a hantik ebben az időben teljesen kikerültek az állami szervek felügyelete alól, hiszen azok csak a kőolajipar szabályozásával voltak elfoglalva, valamint azzal, hogy a kőolajipari dolgozók számára új városokat építsenek. Azt a tervet, hogy a hantikat akaratuk ellenére központosított településekre kényszerítsék, és ott végleg letelepítsék, nem valósították meg teljesen, és a rénpásztorok időről időre visszahúzódtak a hagyományos, évszakoknak megfelelő szálláshelyeikre. Miután pedig elérték a nyugdíjas kort, gyakran végleg hátat fordítottak a kollektív üzemeknek, hogy néhány rénszarvassal visszatérjenek a tajgába.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave