Amellett, hogy a szibériai éghajlat nem kedvez a bányászat során használt technikának, hiszen a szélsőséges időjárás és a mocsaras terep rendkívül gyorsan korrodálja a fémeszközöket, az orosz technikát a nemzetközi standardokhoz képest nyugodtan lehet szegényesnek nevezni. Emellett a technológiai és környezetvédelmi szabályozás is meglehetősen hiányos, ráadásul még ezeket a normákat sem tartják, tartatják be megfelelően. Fontos károkozó még a kőolajbányászat infrastruktúrájának folyamatos kiépítése is. A cső- és távvezetékek kiépítése jelentős erdőkivágásokhoz vezet. Ám ennél is komolyabb hatással bír a közlekedési lehetőségek biztosítása. Az autóutak és a vasutak általában átereszek nélkül épülnek meg, ami a lefolyások elzárása miatt rendszeres lokális árvizek kialakulásához vezet. Az út alapját képező gátakhoz a földet, homokot mindig helyben termelik ki, ami homokgödrök, ledózerolt területek kialakulásához vezet, komoly tájsebeket létrehozva. Az úgynevezett ideiglenes téli utak – a mocsáron, folyókon keresztül vezető út, amelynek kialakításakor ősszel az útépítők rengeteg faanyagot fagyasztanak bele a mocsárba, a folyók dagadó jegébe – átkelőit a tavaszi víz nem mindig tudja elvinni, amitől a folyó lelassul, az ár is vontatottabban vonul le, és jelentős területek mocsarasodnak el újonnan. Ráadásul a folyók hajózhatatlanná is válnak.

A vízszennyezés egyaránt érinti a felszíni és a talajvizeket is. Az Ob-medence talajvízkészlete gyakorlatilag teljes egészében szennyezettnek tekintendő. A szennyeződés mértéke a felszíni vizekben is rendre meghaladja az egészségügyileg engedélyezett minimumot. Egy kimagasló adatot érdemes idézni: Nyeftyejuganszk mellett 1992-ben a szennyezettség mértéke a tizenhatszorosa volt a megengedettnek. A nemzetközi folyószennyezettségi skála szerint, amely 1-től 6-ig osztályozza a vizeket, a folyók egy része, köztük az Ob is az 5-ös kategóriába került.

A fenti szennyező hatások az állatvilágra is jelentős hatással vannak. A vízi tápláléklánc alapját képező mikroorganizmusok, a zooplanktonok élőhelyei igen szennyezettek, ami minden vízi élőlényre egyértelmű kihatással van. A halakon rendre kimutatható a káros anyagok hatása: helyenként megfeketedett a csukák mája, gyakran mutálódott, befele fordult a kárászok kopoltyúja. A halászzsákmány mennyiségének folyamatos csökkenése is visszavezethető a vízi élővilág egészségének romlására: ugyancsak az Agan folyó mellett a halászszövetkezetek éves halzsákmánya a hetvenes években elérte a százkilencven, kétszáz tonnát, míg a kilencvenes években ez a szám szinte a tizedére esett vissza az évi húsz-harminc tonnányi zsákmánnyal.

A Vaszjugan mellé a rénszarvasok telente északról vándoroltak délre, a falvaktól akár 5-6 kilométerre is lehetett réneket lőni. Ma itt betonút épült, téli utak sora húzódik, és kőolajvezetékeket is nagy számban fektettek le. A rénszarvas, ez a jávorszarvasnál is félénkebb állat nem mer átkelni az utakon, így elkerüli a korábbi, táplálékban igen gazdag telelőhelyét. A rénszarvasok tartanak a csővezetékektől is, mert érzik a benne áramló nyersanyag vibrációját, és nem merik keresztezni az útját: megközelítik a vezetéket, de vissza is fordulnak. Mindez egyértelműen meglátszik az állatok állományán. Míg a nyolcvanas évek, vagyis a betonút és a nagymértékű vezetéképítések előtt jávorszarvasra évi 150 engedélyt adtak ki, addig ma alig van itt egy-két vadász, aki ezzel foglalkozik. Rénszarvasra korábban 100 engedélyt adtak ki a területen, most gyakorlatilag eltűntek.

Coboly is jóval kevesebb van manapság a Vaszjugan folyó mellett, mint volt korábban. A cobolyszám csökkenésének legfontosabb oka az, hogy rohamosan csökken a táplálkozási helyük, táplálékbázisuk. Az erdőtüzekben rengeteg bogyótermő terület pusztul el, az olajbányászok gyakran kivágják a cirbolyásokat is, márpedig a cobolyok ezeken a helyeken tudnak a legkönnyebben élelemhez jutni. Ezek a változások a cobolyok nagyarányú és nagy távolságokra vezető migrációját eredményezték. Ez azt jelenti, hogy a helyi cobolyállomány mindig azokban az erdőfoltokban összpontosul, ahol abban az évben kedvező volt a bogyó- és a cirbolyamagtermés. Ennek az a következménye, hogy míg a nyolcvanas évek előtt a cobolyok állománya arányosan oszlott el a területen, azaz minden vadászterületen egyforma eséllyel lehetett vadászni rájuk, addig ma ez teljesen egyenlőtlen: egyes területeken kimagasló zsákmány várható, míg másutt alig bukkanni még a nyomukra is.

Még drasztikusabban omlott össze a Vaszjugan mellett a nyércek korábban jelentős állománya. A nyérc rengeteg időt tölt vízben, hatalmas területeket járt be vadászzsákmány után kutatva, így rendkívül kitett a víz szennyeződésének. Márpedig az utolsó évtizedekben a vízszennyeződés igen magas szintet ért el, gyakorlatilag ki is pusztultak a nyércek a Vaszjugan mellől.

A vadállomány pusztulásában szerepet játszik az olajbányászatban dolgozók vadászata, orvvadászata is. A terepen dolgozó geofizikusok, geológusok saját megélhetésük biztosítására is rendszeresen vadásznak, ám ennél jóval nagyobb kárt okoz a területen teherautókkal közlekedő munkások alkalmi vadászata: annak ellenére, hogy hivatalosan tiltott, az autók zömében tartanak puskát, amivel az út mellett vadásznak. Ennek a vadászatnak az egyik negatív oldala, hogy mivel a menetidőt tartaniuk kell, a megsebzett vadaknak soha nem mennek utána, azok az erdőben pusztulnak el.

Sok kárt szenvednek az erdei madarak, a fajdok is, amelyek az olajbányászok körül elhullott, olajtól szennyezett köveket csipegetik fel, de mivel ezt nem tudják visszaköpni, a begyük elfeketedik, a madarak kiszáradnak: húsuk alkalmatlan a fogyasztásra.

Jelentős az olajbányászat hatása a réntartásra is. Ez elsősorban azt jelenti, hogy rohamosan fogy a rénállomány, mert az olajbányászok, nem tudván megkülönböztetni a házi és a vad rénszarvast, kilövik helikopterről őket, illetve az állatok vagy szennyezett vizet isznak, amitől elhullanak, vagy a csökkenő legelőterület bizonyul kevésnek az eltartásukhoz. A vadmadarak száma is folyamatosan csökken, és rengeteg esik áldozatául annak, hogy szennyezett területen száll le.

Mint a fentiekből is látható, az olajbányászat és az obi-ugor nyelvű népek megélhetése közvetett módon is komplementer viszonyban áll egymással. Nemcsak arról van tehát szó, hogy az olajcégek és az őslakosok gazdasági stratégiái eredendően konfliktusban állnak, hanem arról is, hogy az olajbányászat természetre gyakorolt hatása is megnehezíti, lehetetlenné teszi a tradicionális halász-vadász-réntartó életmód folytatását még annál az arányában egyre elenyészőbb számú hanti és manysi családnál is, amelyek ebből szeretnének megélni.