18.2. Első lépések a terepen

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Be kell vallanom, hogy meglehetősen felkészületlenül indultam első expedíciómra. Amilyen váratlanul érte a világot a politikai változás az 1980-as évek végén, ugyanolyan váratlan volt a mi szakmánkban az, hogy megnyíltak a határok és az utazási lehetőségek. Legalábbis nekem hiányoztak az ismereteim akár a nyelvi dokumentálást, akár a gyűjtött anyag feldolgozását illetően. Fokozatosan, munka közben, a saját káromon tanulva pótoltam hiányosságaimat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Új volt az a nyelvi közeg is, ahova kerültem. Amikor kiderült, hogy a Szurguti járásba utazunk, elkezdtem ilyen nyelvjárású anyagot keresni. Az 1990-es évek elején ez még szinte ismeretlen volt. Honti László és Rusvai Julianna szövegközlései voltak az elsők, melyek tudományos igényeket is kielégítettek.1 Megtaláltam a tanszéki könyvtárban Nyikolaj Tyerjoskin 1959-ben megjelent ábécéskönyvét, ezt kiszótárazva magamhoz vettem, úgy indultam útnak. Ennek a könyvnek nagy sikere volt később egy Jugan folyó menti szálláshelyen. Nagyon tetszett a család minden tagjának, talán ez volt a házukban az első képeskönyv. Nagymamától unokáig kézről kézre járt. Aki lapozgatta, láthatta, hogy a hal képe alatt ott áll a қул’ (olv. kul) szó – a háziak azon csodálkoztak, hogy az ő szavaikat is le lehet írni.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

18.1. ábra. Nyikolaj Tyerjoskin szurguti hanti nyelvjárású ábécéskönyvének (1959) egy oldala
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az emberek, így a kutatók is különbözőek. Vannak, akik könnyebben létesítenek kapcsolatot másokkal, mások gátlásosabbak. Én az utóbbiak közé tartozom. Szerencsés voltam, hogy Kerezsi Ágnest már ismerősként köszöntötték a Szopocsin családban, s az ő biztatására gyakran kinyílt a meseláda, nekem csak be kellett kapcsolnom a magnetofont. A felvételek egy részét helyben leírtuk, én közben próbáltam felismerni a szurguti hanti fonémákat és kialakítani egy viszonylag következetes írásrendszert. A helyben le nem jegyzett felvételekről azt gondoltam, hogy majd itthon, szótár segítségével megfejtem őket. Ez nem sikerült. Így az első úton gyűjtött anyag lejegyzése és fordítása belekerült a következő három expedíció (1993, 1994, 1996) programjába is. Új felvételt már sokkal óvatosabban készítettem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyetlen, ami nem ért felkészületlenül, az erdei élet volt. Az előző másfél évtizedben a barátaimmal kerékpáron bejártam a történelmi Magyarország számos zegét-zugát. Hozzászoktam ahhoz, hogy az ember heteket tölt a szabad ég alatt, kitéve az időjárás szeszélyeinek. Patakparton sátoroztunk, hideg vízben mosakodtunk, azt ettük, ami éppen adódott. De akármerre jártunk, mindenhol otthon éreztük magunkat. Ugyanazt a biztonságot és tágasságot tapasztaltam Szibériában is, mint a korábbi biciklitúrákon. Sokszor eszembe jutott Zrínyi Miklós Befed ez a kék ég… kezdetű négysorosa, mely így végződik: Mindenütt felyül ég, a’ föld lészen alsó. Visszatekintve elmondhatom, hogy ez a természeti élmény legalább olyan jelentős volt, mint az a folyamat, melynek során feltárultak egy ismeretlen nyelv titkai.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első két évben a kutatócsoportunk összetételéből is adódott, hogy elsősorban folklór anyagot, meséket és énekeket vettünk föl. Ezt könnyebb is gyűjteni, mint kötetlen szöveget vagy társalgást. A nyelvtani paradigmák módszeres gyűjtésére csak a harmadik utamon, 1994-ben vállalkoztam.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A saját nyelvtanulásom szempontjából a negyedik, 1996. évi expedíció volt a legeredményesebb, amikor két hónapot töltöttem a terepen egyhuzamban, és egyedül voltam. Ekkor valóban részt vettem házigazdáim életében. Egy alkalommal például úgy építettünk utat, hogy hatalmas zsombékokból lefűrészelt tőzeglapokat fektettünk le egymás mellé a mocsáron. Amikor végeztünk az izzasztó munkával, Joszif megjegyezte: „Abból látszik, hogy te nem vagy rúty ími ’orosz asszony’, hogy szeretsz dolgozni.” A rúty ’orosz’ népnevet ugyanis a hantik szélesebb értelemben is használják, általában az idegent, a városi embert értik rajta. Csak a velük közvetlenül szomszédos népekre vannak saját népneveik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amíg többen voltunk az expedíción, külön csoportot képeztünk, mi voltunk a rúty-ok. 1996-ban aztán megértem, hogy már nem én voltam az idegen. Egy finn turistacsoportot látott vendégül Joszif és családja néhány napra. Bár a finnek többször megjárták Lappföldet is, és láthatóan otthonosan mozogtak a terepen, a háziaknak (akik közé már én is tartoztam) csak rúty-ok maradtak. A kulturális különbség már az ajándékozásnál kiderült. A finnek többek között átadtak egy iránytűt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Hát ez micsoda? Mire való? – kérdezte Joszif.
  • Megmutatja, hogy merre van észak.
  • De hiszen mindenki tudja, hogy merre van észak!
  • Persze hogy tudja, a nap és a csillagok alapján. De mi van, ha ezek nem látszanak?
  • Akkor is mindenki tudja – állította Joszif, és biztosan igaza volt. Ő a széljárásból és számos egyéb apró jelből is tudott tájékozódni. Hogy eldöntse a vitát, kinyújtotta a karját: – Arra van észak! – A finnek ránéztek a tájolóra, és örömmel állapították meg, hogy a hanti rénpásztor hitelesítette az eszközüket.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave