Jelenleg a kelet-jugrai őslakosok, valamint a tyumenyi és a tomszki hantik meglehetősen nagy része ősi földjeiken él, nemzetiségi településeken vagy szálláshelyeken. A tipikus hanti település egy rönkfaházból és szokás szerint a mellette álló, tárolásra szolgáló ún. lábasházból, azaz labazból áll. Ugyanilyen labazok állnak a vadászatok helyszínén és a szálláshelyeken is. A raktárhelyiségekben élelmiszert és különféle árukat tárolnak, valamint a vadászathoz szükséges eszközöket, puskaport, fegyvereket. A keleti hanti társadalom közéleti központjai elsősorban a Szurguti és a Nyizsnyevartovszki járás városi típusú települései, ahol a halászok leadják a halat, a vadászok eladják a vadászzsákmányt, az idős emberek orvosi ellátást kapnak, a fiatalok pedig itt szerzik be a szükséges okiratokat. Az ilyenfajta központoknak egy másik, praktikus oldala is van: az áruk cseréje, pótalkatrészek vásárlása a csónakmotorokhoz, motoros szánokhoz, valamint tartós élelmiszerek vásárlása a szálláshelyen folytatott élet megszokott életszínvonalának fenntartása érdekében.

Fontos szerepet játszik az ősi földek közelsége a szálláshelyekről elköltözött őslakók szempontjából, akik már vagy a nagy települések, vagy a városok lakói. Rajtuk keresztül az erdőben élő családoknak lehetőségük van például arra, hogy gyermekeiket ne küldjék speciális internátusokba, hanem tanulmányaik idejére a gyerekeket a legközelebbi rokonoknál hagyhatják, hogy teljes körű középfokú képesítést szerezzenek, és a jövőben alkalmazkodhassanak a szállásterületeken kívül folyamatosan változó életkörülményekhez.

Otthon, családon belül, az őslakosok körében a hantik anyanyelvüket széles körben használják, mivel a környező területek és természeti helyek nevei (folyók, patakok, dombok, szent helyek, temetkezési helyek, mocsarak, állatok, növények nevei stb.), háztartási felszerelések (csapdák, horgászfelszerelések, munkaeszközök stb.), társadalmi kapcsolatok (szülők, közeli és távoli rokonok, emberek közötti kommunikáció stb.) nem képzelhetők el a hanti nyelv nélkül, hiszen a fentiekre vonatkozó információkat ezen keresztül cserélik.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy az állandó áramellátás hiánya, a műholdas és telefonos kommunikáció technikai akadályai, a csónakok, illetve a szánok súlyterhelésével összefüggésben az állandó, hordozható adatátviteli eszközök hiánya miatt az információszerzéshez szükséges eszközök használata nagyon nehéz, helyenként lehetetlen. Különösen igaz ez a szálláshelyek közötti állandó vándorlás miatt az adott családok nemzetségi területén. Így a hanti nyelvet a legtöbb esetben főleg szóban használják, és „szájról szájra” adják tovább.

A hanti fiataloknak, akik a városi környezetben vagy annak közelében élnek, ahol a modern társadalom minden java elérhető, ugyanúgy lehetőségük van a szocializációra, mint egy városi polgárnak. Ebben a környezetben a hagyományos ismeretek felhasználása már nem elsődleges fontosságú, ezért azok háttérbe szorulnak. Amikor viszont visszatérnek a tajgai környezetbe, a korábbi, erdei tartózkodási helyükre, akkor a korábban elsajátított mechanizmusok aktiválódnak még akkor is, ha az illető több évtizedes városi lét után költözik vissza szülőföldjére. Tehát a hagyományos ismeretek nem vesznek, nem felejtődnek el, hanem csak „alvó” módba kerülnek. Ezt saját tapasztalataim alapján is meg tudom erősíteni.

A hanti nyelv városi körülmények között történő használata különféle társadalmi-gazdasági okok miatt meglehetősen nehéz. Egyfelől van egy igény, hogy az anyanyelv elérhető legyen a szolgáltatások széles körében, valamint a városi környezetben, például különféle hanti nyelvű táblák, hirdetések, intézménynevek formájában, illetve a média, a bulvársajtó stb. különféle felületein is. Másrészt viszont mindezek előállításának gazdasági korlátai vannak.

Annak következtében, hogy jelenleg a városi településeken az őslakosok aránya nagyon alacsony, az új népesség aránya pedig elég magas, és egyre magasabb az újabb oroszországi vagy gyakran más posztszovjet országokból érkező állampolgárok folyamatos betelepülése miatt, a hanti nyelv használata egy ilyen nyelvi környezetben szinte lehetetlen. A területen az információk áramlása orosz nyelven zajlik, de az is elmondható, hogy ebben a vegyes nyelvi környezetben az orosz nyelv az etnikai csoportok közti érintkezés nyelve is.

Jugra keleti járásaiban (a Nyeftyejuganszki, a Szurguti és a Nyizsnyevartovszki járásban) az itt élő hanti őslakosok etnikai-nyelvi és kulturális jellemzőinek átfogó tanulmányozása és feldolgozása céljából többfajta audio-, videó- és egyéb anyagokból álló archívumot hoztak létre. A keleti hanti kultúra, nyelv és hagyományok megőrzése, népszerűsítése és fejlesztése érdekében sok munkát végeznek a helyi művelődési intézményekben, levéltárakban, amiért köszönet illeti az archívumot gondozó szakembereket, kutatókat és tudósokat. Nekik köszönhetően a keleti hantiknak lehetőségük van új szintre lépni az anyanyelvük megőrzésének, problémájának megértésében. A kutatók egyike Csepregi Márta, akinek a szemlélete a tudományos munkáról, az adatközlőkhöz való viszonyulásról – szintén személyes tapasztalataim alapján – megteremti a feltételeket a szurguti nyelvjárás megőrzésére irányuló gyakorlati munka végrehajtásához. A művelt hantiknak meg kell kezdeniük az ilyen anyagok tanulmányozását, elérhetővé kell tenniük azokat az olvasók széles köre számára, és gazdagítaniuk kell a helyi iskolákat, területi internátusokat és a hagyományos közigazgatási intézményeket (művelődési házak, könyvtárak, múzeumok) ilyenfajta forrásokkal.

Az összegyűjtött és feldolgozott anyag egy jövőbeni adatbázis alapja lesz, amelynek célja a keleti hanti nyelvjárások megőrzése, és amelyben az idősebb generáció ismeretei (mesék, történetek, szertartások, általános tudás) és a jelenlegi technológiák lehetőségei (audioszótár, videóanyagok, az anyanyelvek használata a közösségi médiában és a különféle alkalmazásokban) hozzájárulhatnak népeink fiatalabb generációinak jövőjéhez, a fenntartható népi ökotechnológiát helyezve fókuszba. Különösen fontos tekintettel lenni a természeti környezetre és a végbement átalakulások emberekre gyakorolt hatására az ember–természet rendszerben, mivel a 21. században bekövetkezett változások arra kényszerítenek minket, hogy reagáljunk az ilyen átalakulásokra, és alkalmazkodjunk az új életkörülményekhez – hiszen elődeink is képesek voltak legyőzni az arktikus észak zord éghajlatát, életben maradtak a mély és áthatolhatatlan tajgaerdőkben, és meg tudták őrizni mindazt, ami a legfontosabb: a jóságot, a tiszteletet és a kölcsönös segítségnyújtást mindenki számára, aki nehéz élethelyzetbe került.

Hadd változzanak a körülöttünk lévő dolgok és tárgyak! Nyíljanak meg a tudás új határai! Fontos, hogy mindannyiunk életszínvonala javuljon, de nem szabad megfeledkezni az emberi élet másik, lelki oldaláról, amely néha csodákra képes, és néha jobb, mint bármely orvosság. Néha érdemes a szívünkre hallgatni, mivel az soha nem fog hazudni, és ennek köszönhetően megtalálhatjuk utunkat ebben a világban, ezen az életpályán. Ahogyan Csepregi Mártával való egykori megismerkedésem és a Magyarországon szerzett tapasztalatok nyomán én is megleltem önmagamat!