Kása Richárd

Szervezeti szubkultúrák azonosítása

Ipszatív skálán mért ortogonális változók klaszterezési módszere

Ortogonális változók

Az ortogonális szó a matematikában (elemi geometriában) két térelem (egyenesek, síkok) merőlegességét jelenti. A lineáris algebrában ezt a relációt ortogonalitásnak hívják. Két vektor ortogonális, ha skalárszorzatuk nulla. A fogalmat adaptálják az olyan lineáris leképezésekre, melyek megtartják a skalárszorzatot, ezzel az ortogonalitást is. Az ortogonalitást általánosabb értelemben számos matematikai és köznapi relációra is használják, ahol valamiféle egymást nem átfedő, nem korreláló vagy független objektumokat értenek. (Hedayat, Sloane, & Stufken, 1999, p. 168). A skálastatisztikában ez utóbbi tulajdonsága alapján definiálhatjuk: Ortogonális skálák alatt két egymással nem átfedő (független) olyan skálát értünk, melyek nulla pontjuknál metszik egymást, és e ponttól a skálán távolodva két irányban a skálát mérő tulajdonság ellentétes természetéhez jutunk. A két skálával tehát tulajdonképpen két összefüggő, de statisztikailag független változót helyezünk egy síkba, ily módon a két skála 2×2 végpontját négy változóként fogjuk fel. Habár a két változó statisztikailag független, a kutatások egyik célja lehet, hogy összefüggést keressünk, mutassunk ki a két változó között.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 893 5

Menedzsment

A gazdálkodástudományi szakirodalom évtizedek óta foglalkozik a szervezeti kultúrával, ami mostanában egyre nagyobb jelentőséget kap az üzleti tanácsadásban is. A szervezeti kultúra felmérése és megértése számos célt szolgál: választ kaphatunk arra, hogy a szervezet tagjai hogyan értelmezik és képviselik a szervezet értékeit, elősegítve ezzel a változásokat, fejlesztéseket, átalakulásokat, a vezetési funkciók hatékonyabb gyakorlását.

A szervezeti kultúra felismerésénél azonban többre van szükség: a szervezet egyénekből áll, az egyének pedig csoportokat alkotnak. Ez szükségessé teszi ezeknek a homogén csoportoknak (szubkultúráknak) az azonosítását és leírását, valamint egymás közötti összefüggéseik megértését. Ehhez az egyik népszerű modell a Competing Values Framework (CVF), és ennek mérési eszköze a Organizational Culture Assessment Instrument (OCAI).

Ez a tanulmány operacionalizálja Hofstede módszertani javaslatát a Cameron és Quinn OCAI-val gyűjtött adatainak elemzésére, Quinn és Rohrbaugh CVF modellje alapján. A mű rávilágít az eredeti módszerrel kapcsolatos módszertani aggályokra, és új adatelemzési módszert javasol a látens szubkultúrák azonosítására és a CVF modell eredendő elvárásaihoz való jobb igazodásra.

A javasolt módszer megtartja az ipszatív skálák előnyeit a szervezet kulturális egyediségének kiemelésében és megkülönböztetésében, kiküszöböli az összes szubjektív megfontolást és kézi beavatkozást az adatfeldolgozásból, lehetővé teszi a szubkultúrák és homogenitásuk mélyebb elemzését, független minták abszolút és objektív összehasonlítását mérettől függetlenül, és újszerű grafikus ábrázolást kínál a szervezeti kultúráról.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kasa-szervezeti-szubkulturak-azonositasa//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero