Venkovits Balázs

„Mi otthon félre vagyunk vezetve”

Magyar utazók és kivándorlók Mexikóban a 19. század második felében

A másik idegen: útleírások az Egyesült Államokról 1850 előtt

A Mexikó és Egyesült Államok képének összefonódásáról a magyar utazási irodalomban már korábban is volt szó. Mexikó képének 1850 előtti változásai mellett legalább olyan fontos megértenünk azt, hogy hogyan látták az Egyesült Államokat Magyarországon, mielőtt az első írók tollat ragadtak volna, hogy bemutassák mexikói tapasztalataikat. Ezzel a területtel több tanulmány is részletesebben foglalkozott már, sőt 2013-ban Glant Tibor készítette el az eddigi legátfogóbb áttekintést. Így ebben az alfejezetben csak a legfontosabb jellemzőket összegzem, amelyek nélkülözhetetlenek a további fejezetekben található utalások megértéséhez.1 Mexikó esetétől eltérően ez már magában foglalja a magyar útleírások áttekintését, hiszen nagy befolyással bíró beszámolók születtek már magyar nyelven is. Ezek a magyar írások sok szempontból követték a nyugati utazók jellemzését ebben a tekintetben is (a nagyszerű fejlődést vagy a politikai intézmények előrehaladottságát hangsúlyozva például), de sok esetben még pozitívabban is nyilatkoztak, mint például brit útitársaik. Bölöni Farkas Sándor erre külön fel is hívta a figyelmet:

Tartalomjegyzék

Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 615 080 8

Művelődéstörténet Debreceni Egyetemi Kiadó könyvei

Sokszínű és érdekes csoport játszott fontos szerepet abban, hogy a 19. század során a magyar olvasók találkozhattak az akkor nagyrészt ismeretlen Mexikóval. Ők voltak azok, akik ekkor eljutottak az észak-amerikai országba és tapasztalataikról magyar nyelvű cikkekben és könyvekben számoltak be. Ott volt köztük Kossuth Lajos mexikói vállalkozásokba kezdő titkára, a pesti állatkert egyik tudományosan elismert (bár sokszor nagyotmondó) alapítója, egy nemesi származású forradalmár és úttörő fotós, kivándorlóból lett főkonzul, Habsburg Miksa katonái és egy női turista, aki férje halálát követően fogott nagy utazásokba. Írásaik valódi kincsesbányák: egyrészt bemutatják a 19. század második felének Mexikóját (és a szélesebb régiót), olyan információkat nyújtva az országról és az ott élőkről, amelyek más forrásból nem elérhetőek; másrészt pedig olyan egyedi rálátást biztosítanak az 1849-es forradalmat követő magyar évtizedekre, amelynek segítségével sokat megtudhatunk saját múltunkról, történelmünkről és kultúránkról is. A könyv az 1850-es évek és 1910 között megjelent írásokat mutatja be, azt az időszakot fogja át, amely az első részletes, magyar nyelvű leírások elérhetővé válásától a mexikói forradalom kitöréséig ível. Az útleírások segítségével az olvasó is együtt utazhat a korabeli magyarokkal, megismerheti történetüket, életútjukat és az őket foglalkoztató, illetve befolyásoló tényezőket. Dr. Venkovits Balázs a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézetének adjunktusa. Kutatási területei elsősorban az amerikai–magyar kapcsolatok, az utazási irodalom és utazástörténet, illetve az Észak-Amerikába irányuló magyar kivándorlás. Ezen témákban számos tanulmánya jelent meg angol, magyar és spanyol nyelven magyarországi és külföldi kötetekben és folyóiratokban egyaránt. A Debreceni Egyetemen egyebek között amerikai történelmet, civilizációt és fordítástechnikát oktat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/venkovits-mi-otthon-felre-vagyunk-vezetve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero