Leveleiben László elsősorban Mexikóval szerette volna megismertetni a magyar olvasókat annak ellenére, hogy ezt megelőzően az Egyesült Államokban élt és dolgozott, illetve több alkalommal is utazott a két észak-amerikai ország között. 29 leveléből 22 foglalkozik Mexikóval. Ezt így magyarázza: a „következő levelekben Tehuantepekről fogok írni még, mert az USA-t már eléggé ismerik önök a hírlapok, utazók leírásai és az innen visszatért honfitársaink elbeszélése után”.1 Mégis, amikor László Mexikóról írja leveleit, az Egyesült Államok gyakran felbukkan és referenciapontként szolgál. Naplóbejegyzéseiből és leveleiből tudjuk, hogy László nem nézett feltétlen csodálattal az Egyesült Államokra: a naplóban többször is ír a rabszolgaságtól való undoráról2 vagy az „amerikai arisztokrácia” rossz megítéléséről. Sőt egyszer naplójában azt is taglalja, hogy minél tovább időzik az Egyesült Államokban, annál jobban elidegenedik az országtól.3 Ez a fajta negatív vélemény a cikkekben is felfedezhető, főleg, amikor az amerikai politikai világban látható korrupcióról vagy az afroamerikaiakkal való bánásmódról ír.4 Érdekes módon azonban Amerika-közi összehasonlításban mindig az Egyesült Államok található felsőbbrendű pozícióban, és ez nagyban rányomja bélyegét Mexikó bemutatására. Mexikóba érkezvén László teljes mértékben azonosult a nyugati, elsősorban amerikai nézőponttal és az ország és lakossága általuk képviselt megítélésével. Gyakran azonosította magát is amerikaiként, amerikai állampolgárként, ez pedig magyar hátterével kombinálva egy újfajta látásmódot eredményezett. Ahogyan fentebb láthattuk, az útleírások gyakran bináris oppozíciókon alapulnak: az utazók az ismerőst az ismeretlennel, önmagukat az idegennel szembesítik. Ez gyakorlati értelemben a szülőföld és a meglátogatott ország összevetését jelenti. Gyakran ennek célja az, hogy jobban segíthessék az olvasót abban, hogy megismerje a távoli, ismeretlen szokásokat és kultúrákat. László Magyarország tekintetében használta is ezt a módszert, a mexikói ruházat, táncok vagy ételek leírásánál. A mexikóiak marhából és krumpliból készült ételét a magyar gulyáshoz hasonlítja5, egy barlang esetében pedig annak részei és alakja miatt Aggtelekkel von párhuzamot.6 Más esetekben ezek az összehasonlítások nemcsak a jobb megértést, hanem az anyaország felsőbbrendűségét hivatottak hirdetni: „Az indiánok rendesen olly nyomorult viskókban laknak, hogy egy magyar istálló ahhoz képest palota”, illetve „a legszegényebb magyar zsellér bútora ezekéhez képest fényűzés”.7 Ami azonban itt említésre méltó az az, hogy az Egyesült Államok is belép ezekbe az összehasonlításokba, ráadásul felsőbb rangú pozícióban, és mind Mexikó, mind Magyarország számára modellként szolgál. Emiatt pedig Mexikó nemcsak az otthon és az idegen bináris oppozícióin alapul, hanem a képzeletbeli háromszögben Magyarország és az Egyesült Államok is fontos referenciaszerepet tölt be: „Észak-Amerikában [vagyis az Egyesült Államokban] a nép egyformán öltözködik; ott ruházat néposztályt nem különböztet, nem csinál, hanem a Tehuantepeki földszoroson, mint Magyarhonban, különféle rangú s osztályú lakosok különféleképen öltözködnek.”8 Magyarország egy köztes teret foglal el az Egyesült Államok és Mexikó között, de amikor Mexikó jövőjéről van szó, Magyarország teljesen hiányzik, az Egyesült Államoknak viszont domináns szerep jut.