Venkovits Balázs

„Mi otthon félre vagyunk vezetve”

Magyar utazók és kivándorlók Mexikóban a 19. század második felében

Változó lakosságkép

A korábbi sztereotip kép a lusta és civilizálatlan lakosságáról és a banditák országáról szintén megváltozik Bánó szövegeiben. Igyekezett az országot kedvezőbb színben feltüntetni, kifejezni együttérzését a nemzet iránt, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy a korábbi fals elképzelések módosításra szorulnak. Bánó szisztematikusan végigveszi és megcáfolja a korábbi negatív jellemzéseket, és egy biztonságos ország képét vázolja fel, vendégszerető lakossággal. Ez egyértelműen érezhető például a mexikói banditák bemutatásánál, amely, ahogyan láthattuk, a magyarországi Mexikó-kép központi eleme volt. Mexikó kiszámíthatatlansága és veszélyessége részben a banditák jelenlétében gyökerezett a korábbi írásokban. László, Xántus és Rosti mindannyian írtak az utazókat megtámadó útonállókról (ld. a 4. fejezetet), és Miksa császár katonái is hasonló jellemzést nyújtottak. A porfiriato éppen ezt akarta megváltoztatni. Létrejött egy újfajta rendőri erő (a rurales), amely egyértelműen javított a korábbi helyzeten és nyugalmat hozott a vidéki területeken, miközben az ország külföldi megítélését is javította. Díaz alatt a rurales nemzetközileg is elismertté vált, mint az egyik leghatékonyabb rendőri erő a világon, bár ez gyakran inkább tükrözte a jó megjelenést és publicitást, mint a valóságot.1 Ugyanúgy, ahogy a korábbi szerzők a ladrones (rablók, útonállók) jelenlétét túlozták el Mexikóban, Bánó sem csak egyszerűen észleli és bemutatja a változásokat és az e téren tapasztalt javulást. A javuló biztonság számára kitűnő eszköz arra, hogy a korábbi utazókat kritizálja, miközben Mexikót igyekszik egy lapon említeni Európával:

Tartalomjegyzék

Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 615 080 8

Művelődéstörténet Debreceni Egyetemi Kiadó könyvei

Sokszínű és érdekes csoport játszott fontos szerepet abban, hogy a 19. század során a magyar olvasók találkozhattak az akkor nagyrészt ismeretlen Mexikóval. Ők voltak azok, akik ekkor eljutottak az észak-amerikai országba és tapasztalataikról magyar nyelvű cikkekben és könyvekben számoltak be. Ott volt köztük Kossuth Lajos mexikói vállalkozásokba kezdő titkára, a pesti állatkert egyik tudományosan elismert (bár sokszor nagyotmondó) alapítója, egy nemesi származású forradalmár és úttörő fotós, kivándorlóból lett főkonzul, Habsburg Miksa katonái és egy női turista, aki férje halálát követően fogott nagy utazásokba. Írásaik valódi kincsesbányák: egyrészt bemutatják a 19. század második felének Mexikóját (és a szélesebb régiót), olyan információkat nyújtva az országról és az ott élőkről, amelyek más forrásból nem elérhetőek; másrészt pedig olyan egyedi rálátást biztosítanak az 1849-es forradalmat követő magyar évtizedekre, amelynek segítségével sokat megtudhatunk saját múltunkról, történelmünkről és kultúránkról is. A könyv az 1850-es évek és 1910 között megjelent írásokat mutatja be, azt az időszakot fogja át, amely az első részletes, magyar nyelvű leírások elérhetővé válásától a mexikói forradalom kitöréséig ível. Az útleírások segítségével az olvasó is együtt utazhat a korabeli magyarokkal, megismerheti történetüket, életútjukat és az őket foglalkoztató, illetve befolyásoló tényezőket. Dr. Venkovits Balázs a Debreceni Egyetem Angol–Amerikai Intézetének adjunktusa. Kutatási területei elsősorban az amerikai–magyar kapcsolatok, az utazási irodalom és utazástörténet, illetve az Észak-Amerikába irányuló magyar kivándorlás. Ezen témákban számos tanulmánya jelent meg angol, magyar és spanyol nyelven magyarországi és külföldi kötetekben és folyóiratokban egyaránt. A Debreceni Egyetemen egyebek között amerikai történelmet, civilizációt és fordítástechnikát oktat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/venkovits-mi-otthon-felre-vagyunk-vezetve//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero