Birkner Zoltán (szerk.)

Innovációpolitika és KFI infrastruktúrák


Kihívásvezérelt megközelítés a keretprogramban – klaszterek és missziók

A Horizont 2020 program félidei értékelése nyomán az új keretprogram tervezésének elindulásakor, 2017 őszén az Európai Bizottság felkérésére több szakértői csoport is foglalkozott a keretprogram hatásvezérelt és misszióorientált átalakításának lehetőségeivel. A Pascal Lamy vezette magas szintű szakértői csoport jelentése (EC, 2017b) számos ajánlást fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedésekkel lehetne maximalizálni az európai kutatási és innovációs programok hatásosságát. Egyik ajánlásuk a misszióorientált, hatásvezérelt megközelítés bevezetését sürgette a jelentős társadalmi kihívások megoldása érdekében. A piac működési zavarait, hiányosságait megszüntetni szándékozó beavatkozások helyett stratégiai jellegű, alapvető társadalmi és gazdasági jelentőségű területekre irányuló missziók kialakításában látták a jövőt. Az EU és a közszféra befektetéseit ezekre a területekre kell irányítani és a – társadalmi kihívások komplexitásából fakadóan – a megvalósításba más kapcsolódó ágazati szakpolitikákat (energia, közlekedés, egészségügy, digitalizáció, mezőgazdaság stb.) is szükséges bevonni. Az ESIR1 szakértői csoport 2017 decemberében közzétett elemzése (EC, 2017c) szerint az új keretprogramnak túl kell lépnie azon a megközelítésen, hogy az egyszerű pénzügyi támogatást, kockázatmegosztási eszközt jelentsen az európai együttműködések elősegítése érdekében, sokkal inkább olyan befektetésnek kell tekinteni, amely hosszú távú, a gazdaság és társadalom minél több szegmensét érintő hatást képes gyakorolni. A szakpolitika, a kutatási és innovációs közösség, a köz-, a magán- és a civil szféra által együttesen meghatározott, jelentős társadalmi kihívásokra fókuszáló missziók révén új piacok jöhetnek létre, ami a magánszféra beruházásaira is ösztönzőleg hathat. A RISE2 szakértői csoport megállapításai (EC, 2018) már a missziók kialakításához, végrehajtásához is iránymutatásul szolgáltak. Határozott különbséget tettek a kihívás (challenge) és a misszió (mission) fogalma között. A kihívások a tágabb problémakört jelentik, a missziók pedig azt a konkrét intézkedéscsomagot, amelynek segítségével a kihívásban annak egy-egy meghatározott területére fókuszálva kívánnak előrehaladást elérni, mérhető célokat felállítva, adott időkereten belül. A missziók megvalósítása infrastrukturális és viselkedésbeli változást igényel a tudományos és technológiai innovációval párhuzamosan, így mind a kínálati, mind a keresleti oldali piacteremtő intézkedésekre szükség van. Az állampolgárokkal való folyamatos párbeszédet kritikusnak tartották a missziók sikere szempontjából, így véleményük szerint bevonásukat már a missziók kialakításának, tervezésének (co-design) fázisában meg kell kezdeni.

Innovációpolitika és KFI infrastruktúrák

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 878 2

Az alábbi tankönyv abban segíti Önöket, hogy az „Innovációpolitika” című tantárgy megismerése során az előadáson hallott információkat szintetizálni tudják, illetve rendszerbe foglalva is lássák a tananyagot. A könyv három nagy témával foglalkozik.

1. Mészáros Ádám segít tisztázni az innováció fogalmát, az innovációpolitika lényegét, értelmét, típusait, illetve az eszközeit. Remek példákkal igazolja az innovációpolitika fontosságát. És valóban, miért van szükség innovációpolitikára? Az innovációpolitika napjaink gyorsan változó világában különös jelentőségű. Ennek talán legfontosabb oka, hogy a különböző eredetű és megjelenési formájú válságokra és a globális társadalmi, gazdasági, technológiai kihívásokra a KFI, illetve az innovációpolitika adhatja meg a választ. Mészáros Ádám szakmai felkészültségét a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalban (továbbiakban: NKFIH) erősítette meg, ő felelt a nagy horderejű KFI-stratégiák előkészítéséért, megírásáért, szerteágazó tapasztalattal rendelkezik elemző, értékelő kutatásokban, jelenleg az IFUA Horváth and Partners vezető tanácsadója.

2. A második nagy téma a kutatási infrastruktúrákat tárgyalja. Szabó István a kutatási infrastruktúra definíciójával foglalkozik, azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy milyen lehetséges társadalmi-gazdasági hatásai lehetnek ezeknek, illetve hogyan lehet esetleg másra is használni a kutatáson kívül a meglévő képességeket. A kutatási infrastruktúrák jellemzőinek meghatározásánál látni fogjuk, hogy számos elemük még nem tisztázott teljesen, így például a hatásuk mérése még gyerekcipőben jár. A téma aktuális és kiemelten fontos, hiszen a tudományhoz kapcsolódó modern infrastruktúrák kialakítása egyre drágább, ezért fontos tisztázni a várható eredményeket. A kutatási infrastruktúrák megértése fontos területe az innovációpolitikának is. Szabó István az NKFIH tudományos és nemzetközi elnökhelyettese, ő felel többek között a nemzetközi kutatási infrastruktúrákhoz történő hazai csatlakozásért, illetve ő képviseli a kormányt a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fórumában.

3. A harmadik nagy „fejezet” a kutatás-fejlesztési és innovációs szakpolitika az Európai Unióban témát dolgozza fel. Csuzdi Szonja felteszi a kérdést, hogy szükség van-e közösségi szintű kutatás-fejlesztési szakpolitikára? A válasz igen, ezért Szonja bemutatja a keretprogram születését, az Európai Kutatási Térség (EKT) koncepcióját, ennek az elemeit. Nagyon hasznos tudásra tehetünk szert a 2021-2027-es keretprogram megismerésével, amely nagyban befolyásolja a hazai innovációpolitika irányait is. Csuzdi Szonja az NKFIH Nemzetközi Főosztályát vezeti, több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a tudománydiplomácia, tudománypolitika nemzetközi területein, számtalan fórumon ő képviseli a magyar szakpolitikát a fenti témákban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/birkner-innovaciopolitika-es-kfi-infrastrukturak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave