A szervezetek számára a projektek sikeres teljesítése egyben a versenyelőny forrását, a túlélés zálogát vagy a jobb teljesítőképességet jelentheti. Ebből fakadóan számos keretrendszer, szakkönyv vagy ajánlás született, amelyek a projektek sikeres teljesítését, a megfelelő szervezeti keretek kialakítását vagy a sikeres projektmenedzseri tevékenységet helyezi a fókuszpontba (ld. pl. Görög, 2013; Gareis–Gareis, 2018; International Project Management Association, 2015; Project Management Institute, 2017). A projektekre elsősorban azok a szakkönyvek és sztenderdek fókuszálnak, amelyek egy szakmai szervezet vagy oktatási intézmény gondozásában jelentek meg, és jellemzően a projektek vezetéséhez szükséges tevékenységeket helyezik a fókuszpontba (ld. pl. Fekete–Dobreff, 2003; Project Management Institute, 2017; Verzuh, 2021). Egyes művek keretrendszerként funkcionálva forgatókönyv-szerűen írják le, hogy a projektek mely szakaszában milyen lépések megtétele szükséges, áthidalva ezáltal többek között a kompetenciákra irányuló hiányosságokat is (vö. Molnár, 1997), míg más művek inkább irányelvként, a projektvezetés eszköztárára fókuszálva mutatják be, hogy a projektek vezetése során milyen technikák használata ajánlott (ld. pl. Görög, 2013). A második kategóriába elsősorban a szabványok tartoznak, amelyek a hatékony körülmények kialakítására fókuszálnak. Természetesen egyes szabványok biztosíthatnak eszközöket is, azonban létrehozásuk célja elsősorban a minőségbiztosítás volt, és így a keretek kialakítása került a középpontba (Görög, 2013). A harmadik eset igen hasonló az elsőhöz, azonban itt a fókuszpontot nem a projektek, hanem sokkal inkább a projektvezetők, és az általuk képviselt szemléletmód jelenti. Ugyanakkor szükséges azt is megemlíteni, hogy ennek a szemléletmódnak az alkalmazása önmagában elégtelen. Ezen hiányosság kiküszöbölésére vagy egy alapvető, vagy fejlettebb eszköztárat is rendelkezésre bocsát az adott mű, illetve amennyiben ez nem áll fenn, akkor szükséges alapvető módszertani ismereteket birtokolni a projektet vezető szakembereknek (vö. Klimkó, 2014). Szükséges megemlíteni továbbá, hogy a művek egy része több kategóriába is tartozik. Azonban összességében közös jellemzőjük, hogy megfelelő támpontot biztosítanak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk projekteket vezetni. Jellemzőjük továbbá, hogy elsősorban a projektek vezetéséhez szükséges eszköztár vagy szemlélet meghatározása, jellemzése során a projekttulajdonosi szervezet szemszögéből értelmezik a projekteket, és általában kisebb hangsúlyt fektetnek a megfelelő külső közreműködő kiválasztására. Illetve amennyiben erre mégis sor kerül, akkor is inkább a kiválasztási folyamatra helyeződik a hangsúlyt, és kevésbé arra a szabályozó mechanizmusra (pl. szerződésre), amely az alvállalkozóval vagy beszállítóval való viszonyt alapvetően meghatározza, és kritikus sikertényezőnek tekinthető egy olyan projekt során, amely nem belső erőforrásokkal kerül megvalósításra. Ezért ennek a könyvnek az elsődleges célja az, hogy olyan átfogó közelítésmódot adjon, amely egyaránt támpontot nyújthat mind a potenciális alvállalkozóknak, mind pedig a projekttulajdonosi szervezetnek abban, hogy miként kell az ajánlati folyamat és a teljesítés során eljárni ahhoz, hogy az együttműködés tartalmi szempontból és jogilag is mindkét fél számára kölcsönös előnyökkel járjon. Továbbá ez a könyv integrálja azt a jogi, üzleti és projektvezetési szemléletet, amely ahhoz kell, hogy a megfelelő szabályozó mechanizmusok olyan mélységben kerüljenek bemutatásra, amelynek révén az előbb említett alapvető cél elérhető.