A projektek, azáltal, hogy egy jól vagy kevésbé jól szabályozott folyamat eredményeképp szállítják le a projekteredményt, óhatatlanul is különböző szakaszokba sorolhatók. Több szerző (pl. Cleland, 1994); Project Management Institute, 2017; Verzuh, 2021) a projekt első szakaszának a kezdeményezést tartja, ahol a projekt megvalósításának keretei kerülnek kialakításra. Ebbe beletartozik a projekt alapvető céljának és igényeinek a meghatározása, valamint azon szerepkörök kijelölése, akik az irányítói feladatokat látják el (pl. projektmenedzser, projektszponzor és a projektirányító bizottság). Egyes szerzők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy azonosítható továbbá a projekthez indirekten kapcsolódó szakasz, az ún. preprojekt szakasz, ahol a projekt alapjául szolgáló üzleti igény és átfogóbb célok meghatározása történik (vö. Project Management Institute, 2017). A következő szakaszban történik a tervezés, ahol a projekt részletes tervei (idő, költség, terjedelem stb.) kerülnek meghatározásra. Szükséges megjegyezni, hogy Görög (2013) ezt a két szakaszt egybeveszi, ugyanakkor az odaítélési szakasz megjelenik, ahol a potenciális külső közreműködők kiválasztása és a szerződéses kapcsolat kiépítése történik. A többi szerző ezt a szakaszt a tervezés részének tekinti, ugyanakkor szélsőséges esetben lehet a kezdeményezés vagy megvalósítás részeként is definiálni. Utóbbira, azaz a kezdeményezés részének tekinthető példa az, ha a projekt teljes mértékben külső közreműködő által kerül meghatározásra, és így a projektmenedzsmentet is (és ezáltal például a konkrét igények felmérését és a terjedelem pontos meghatározását) nagyrészt vagy teljes mértékben a külső közreműködő végzi. A következő szakasz a szerzők döntő többsége esetén megegyezik, hiszen a projekt megvalósítása történik ezek után. Egyes művek (pl. a Project Management Institute, 2017) kiemelik a projektmonitoringot és -kontrollt. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy míg a megvalósítás során a projektvezető feladata inkább passzív, reaktív – kivételt képez a változtatási igények kezelése –, addig a monitoring és kontroll esetében aktív. A szerzők döntő többsége egyetért abban, hogy a lezárás az utolsó szakasz, ahol a projekteredmény átadása történik az azt működtető szervezeti egységnek, valamint továbbá ebben a szakaszban történik az elszámolás és a tapasztalatok összegyűjtése. Természetesen ettől eltérő szakaszok és koncepciók is azonosíthatók (ld. pl. Labuschagne–Brendt, 2005), aminek keretében a projektszakasz kibővül. Azonban ezek jellemzője valamilyen speciális szempontból vizsgálja a projektek életciklusát, úgymint a termék életciklust helyezi a középpontba (vö. van den Ende–van Marrewijk, 2014; Project Management Institute, 2021) vagy a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe veszi (vö. Labuschagne–Brendt, 2005). Általánosan megállapítható azonban, hogy a következő elemek és szakaszok mindegyik szerző esetén megjelennek (vö. Blaskovics, 2014:32):