A technológiai fejlődés és a technológiai innováció vizsgálata nem csupán a természettudományok és a műszaki tudományok területen érhető tetten. A bölcsészettudományok technológiai fejlődés iránti érdeklődése főként a technikatörténeti kutatásokban, a technológia értékorientáltságát vizsgáló filozófiai irányzatok kialakulásában és fejlődésében csúcsosodik ki. A szociológiai és pszichológiai gyökerekkel bíró technológiai és innovációelméleti kutatások sajátossága, hogy kiemelt figyelmet szentelnek a technológiai újításokat támogató mikro- és makroszintű jellemzőknek, valamint azok szervezeti és társadalmi adaptációjának, fogadtatásának. A közgazdaságtani kutatások általában véve a technológiai fejlődés, az innováció és a gazdasági növekedés kapcsolatrendszerének vizsgálatára fókuszálnak, míg a regionális tudományok homlokterében a technológiai fejlődés és a technológiai innováció „térbelisége”, regionális fejlődésre gyakorolt hatásainak modellezése áll. A gazdálkodás- és szervezéstudományok a nemzeti, ágazati innovációs rendszerek működésének, a vállalati szintű innovációs tevékenységek szerteágazó kérdéseinek, az újdonságok diffúziójának kutatásával foglalkoznak. A technológiai fejlődés új utakat nyit továbbá az orvostudományok fejlődésében, a művészettudományok gazdagodásában, miközben újabb és újabb kihívások elé állítja a jogszabályok alkotóit és a politikai döntéshozókat is. Ma már szinte közhely, hogy a technológiai fejlődés meghatározó szerepet játszik a gazdaság működése és versenyképessége, a vállalatok teljesítményének szinten tartása és fokozása, az életminőség az életszínvonal emelése terén. Vitán felül áll, hogy a technológiai fejlődés ütemének felgyorsulása, az infokommunikációs technológiák fejlődése és terjedése olyan állandó és átható, már bekövetkezett, illetve prognosztizálható gazdasági és társadalmi változásokat indukál, melyekhez való alkalmazkodás a szervezetek életben maradásának feltétele lett.