Az utóbbi néhány évben a Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoportunk pályázatai keretében egyebek mellett azzal a kérdéssel foglalkoztam, hogy a 19. század második felében bizonyos kommemorációs jelenségek miképpen reprezentálták a közösségi identitást, illetve hogyan formálták azt. Érdekelt, hogy az ünneplések miként értelmezhetőek a lokális, a nemzeti és a felekezeti hovatartozás összefüggésében, illetve, hogy e három identitásforma sajátos összefonódásainak milyen következményei voltak a közösségi emlékezet alakítására. Debrecen vonatkozásában arra fókuszáltam, hogy a Református Kollégium, illetve tágabban, a Református Egyház meghatározó személyiségei által formált felekezeti önszemlélet és múltkép hogyan viszonyult a városi, illetve nemzeti identitáshoz és emlékezetkultúrához. Mindeközben arra is törekedtem, hogy a lokális szempontú megközelítéseket, a helyi identitáselemek és emlékezetkonstrukciók elemzéseit más régiók és egyéb felekezetek vizsgálati eredményeinek figyelembevételével, összehasonlító szemlélettel, a tágabb kontextus megértésével, bőséges forrás- és szakirodalomismerettel árnyaljam. A kutatásaim eredményeképpen elkészült tanulmányok, szakmai és népszerűsítő előadások egy része azonos irányba kezdett mutatni, így ezek átdolgozásával, összefésülésével állt össze ez a monografikus jellegű kötet. Az ebben foglalt elemzéseimet meghatározó elméleti és módszertani szempontok ismertetését, valamint a kutatástörténeti áttekintéseket az egyes fejezetek elején vagy a leginkább releváns szakaszában végzem el.