A Nagytemplom és a Református Kollégium közötti Emlékkertben 1895 szeptemberében állították fel a protestáns gályarabok monumentumát, ám az, hogy Debrecenben alakuljon ki a 17. század végi perzekúcióra való emlékezés legfontosabb helye, önmagában nem egészen volt egyértelmű. Egyrészt ugyanis e város nem esett bele abba a mintegy 30 (a Hódoltságon és Erdélyen kívüli) vármegyébe, amelyek protestáns lelkészeire és rektoraira érvényes volt az 1674. március 5-i pozsonyi rendkívüli bíróság („vésztörvényszék”) előtt való megjelenés kényszere, a velük szemben indított, koncepciós vádakkal terhelt per következményeként.1 Másrészt pedig a gyászévtized örökségének magyarországi hagyományozódása, illetve – a protestánsokkal szembeni 17. századi jogtiprások, sőt üldöztetések miatti – aktualizálása sem csak Debrecenhez kötődött, hanem erőteljesen kapcsolódott a Felföldhöz, a Dunántúlhoz és Erdélyhez is. Sőt, a magyarországi gályarabok emlékezete Nyugat- és Észak-Európa bizonyos protestáns közösségeiben is tovább élt a 17–18. század fordulója után.2 Hogy a 19. század végére mégis Debrecen lett az emlékezés egyik legfontosabb református központja (Sárospatak mellett, majd azon is túlnőve), az id. Révész Imre és Balogh Ferenc professzoroknak volt köszönhető, valamint a jelentős mértékben hozzájuk kötődő, a debreceni képzésében meghatározóvá vált hitvallásos teológiai irányvonalnak, az ún. új ortodoxiának3 volt a következménye. Mint e fejezetben látni fogjuk, az emlékoszlop-felállításhoz, magának az emlékoszlop ikonográfiájának és feliratainak megalkotásához, valamint a hivatalos debreceni, kollégiumi emlékezésmechanizmusok századvégi kialakulásához konkrét lépések vezettek a megelőző évtizedekben. A következőben a gályarab-emlékezet térbeliesítésének részint e korábbi, közvetett előzményeit, részint a közvetlen előkészületeket veszem figyelembe. Nagyjából kronológiai sorrendben: az 1850-es évek második felének politikai kontextusától, a Bach-korszak első megrendülésének és a közélet első újjáéledésének időszakától a kiegyezést követő negyedszázad végéig.