A lassú turisztikai és étkezési élmények iránti növekvő kereslet is azt mutatja, hogy a fogyasztók számára egyre fontosabbá válik a tudatos életvitel, amely nem a tömegfogyasztásra és a felgyorsult mindennapokra összpontosít, hanem a felelősségteljes gyakorlatokra és a fenntartható társadalmi kapcsolatokra. A „lassú ételek” (slow food) elnevezés alatt olyan fogásokat értenek a szakemberek, amelyek megfelelően reprezentálják egy adott hely és az ott élők kulturális hagyományait, tükrözve azokat a főzés módjában, az alkalmazott eszközökben és a hagyományos gyakorlatokban egyaránt (Simonetti & Petrini, 2012). A készítésük során felhasznált nyersanyagok „jók, tiszták és tisztességesek”, mindemellett pedig támogatják az élelmiszerek fenntarthatóságát (Slow Food weboldala, 2015). A slow food szellemisége arra is ösztönzi a fogyasztót, hogy az ételfogyasztást egyfajta társadalmi aktusként ismerje el. A mozgalom felfogása szerint az étkezés nem pusztán a szervezet táplálékszükségletének kielégítésére szolgál, hanem egy magasabb fokú élményszerzés, amelynek során az emberek időt szánnak az ételek élvezetére. A slow food mozgalom további célja, hogy megmentse azokat a növényfajtákat, amelyeket a mezőgazdaság modernizációja és szabványosítása fenyeget a hagyományos gyakorlatok eltűnésével párhuzamosan (Lotti, 2010). Mindemellett a slow food egy nagyobb társadalmi mozgalom részeként is értelmezhető, amely a környezetileg fenntartható és gazdaságilag életképes mezőgazdasági szereplőket tömöríti olyan célok mentén, mint az élelmiszer-biztonsági aggályok és a tisztességes munkaügyi gyakorlatok a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban (Munjal et al., 2016).