A fenntarthatóság szempontjából kulcskérdés a tudások hosszú távú tárolása. Gondoljunk arra, hogy ha van hozzá abc és nyelvismeret, gond nélkül el tudjuk olvasni a 3-4000 éves csont-, agyag- és kőtáblákat, vagy a Gutenberg-korból származó, akár 500 éves ősnyomtatványokat, míg egy CD-lemez vagy egy VHS-kazetta tartalmának elolvasása már komoly problémát jelenthet. Azonban ez nem csupán az adat(tudás)hordozó fizikai időtállóságának problémája. Napjainkban az adatok, dokumentumok és multimédiás anyagok szinte kizárólag digitálisan keletkeznek, ahogy az explicit tudások hordozói is digitális tárolórendszerek, amelyektől azt várnánk el, hogy – egyfajta digitális kőtáblaként – kvázi örökre legyenek képesek megőrizni a tartalmakat. Azonban az elektronikus világban a tárolás és visszakeresés problémája azáltal éleződik ki igazán, hogy a tárolóeszközök – szalagok, merevlemezek, memóriák, optikai tárolók – adatvesztésmentes várható élettartama a tapasztalatok alapján össze sem hasonlítható egy kőtábláéval: mindössze néhány év, illetve 1-2 évtized. (Ne vezessen bennünket félre a gyártók által a tárolókra megadott MTBF – két meghibásodás között eltelő átlagos idő – értéke, ami akár 5 millió óra is lehet (Atpinc, 2019. 06. 06.) Ez a mutatószám az első meghibásodás várható idejéről nem mond semmit, csak az azt követőkről (Balogh et al., 1980). Mindazonáltal adatvesztés esetén már az első meghibásodás is tragikus lehet az adott tartalomra nézve.) Emellett a szoftverkörnyezetek is változnak, avulnak. Egyes korábban használt fájlformátumokat már nem olvasnak be az aktuális verziójú rendszerek, tehát az adatok hozzáférhetősége, visszakereshetősége érdekében át kell azokat alakítani. Mindez különösen élesen vetődik fel, ha a tudások korábbi hordozói, művelői már nincsenek köztünk, ha kulturális örökségek megőrzéséről van szó (Kiss, 2007; Bassa–Kiss, 2011). Természetesen rendelkezésre állnak az adatvesztés esélyét csökkentő technológiák, például a biztonsági másolatok, többszörös tárolás, hibajavító kódolás. Azonban ez még nem elegendő. Szükség van a digitális kőtáblára, ami valójában nem egy egyszerű eszköz, nem egy médium.