A tanulmány célja az volt, hogy kiragadjon a tudásmenedzsment fejlődési korszakaiból egyet, a jelenleg is tartó digitalizáció korszakát, és előbb elméleti szinten, majd pedig a szerző saját kutatásainak bemutatásán keresztül szemléltetesse azt. Az eredmények azt vetítik előre, hogy hazánkban nagy szükség van a munkaerő képzésére, a digitális tudás elsajátítására és a digitális kompetencia fejlesztésére. Az automatizáció kiváltja a rutinmunkát végző munkavállalók helyét, ugyanakkor a magasan képzett munkaerőre megnő az igény. A képzés és az új tudás megszerzésének lehetősége új szintre lépett, hiszen egyre több helyen kerül előtérbe a digitális technológiákkal támogatott online oktatás, így a tanulás egy része is a virtuális térbe kerül át. Nem beszélve a távmunka jelentőségének felerősödéséről. A szervezetek számára mindig is kihívást jelentett, hogy elérhetővé tegyék a megfelelő információt és tudást a megfelelő emberek számára a megfelelő időben (egy vállalat számára ez jelenti magát a tudásmenedzsmentet). A világjárvány azonban felgyorsította a digitális technológiák elterjedését, egyik napról a másikra át kellett térni a távoli munkavégzésre. Bebizonyosodott ugyan, hogy a munkavállalók képesek közvetlen vezetői kontroll nélkül is megfelelő munkát végezni, ugyanakkor az is láthatóvá vált, hogy egyes helyzetekben elengedhetetlen a személyes jelenlét. A jövőben a hibrid megoldások vezethetnek eredményre, ahol az együttműködés és a tudásmegosztás hol a digitális térben, hol pedig a vállalat helyszínén valósulhat meg. A távoli vagy hibrid munkavállalóknak megfelelő digitális technológiákra van szükségük a tudás és információ megszerzéséhez és átadásához. A vállalatoknak nemcsak amiatt kell biztosítani ezeket az eszközöket, hogy a távmunkában dolgozókat támogassák a virtuális kommunikációban és együttműködésben, hanem egy újabb nem várt eseményre, akár új világjárványra is fel tudjanak készülni. Ma már senki sem vitatja, hogy a szervezetek sikerességének egyik kulcstényezője a folyamatosan megújuló tudás hatékony kezelésének (megosztásának, tárolásának, felhasználásának) képességében rejlik. A szervezetek hosszú távú fennmaradásában kiemelt jelentősége van annak, hogy prioritásként kezeljék a tudásmegosztást és biztosítsák az ehhez szükséges digitális technológiákat és a digitális kompetenciákkal rendelkező munkaerőt. Hiszem, hogy „a tudás értéke annak megosztásában rejlik!”