Az olyan kisebb vállalkozások finanszírozásában, amelyek jó növekedési képességgel rendelkeznek, az utóbbi tíz-húsz évben egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a tőkepiac azon szereplői, akiket úgynevezett üzleti angyalokként tartunk számon. Ők jellemzően magánszemélyek, akik kockázati tőkére hasonlító finanszírozást nyújtanak ezeknek a cégeknek. Gyakran visszavonult üzletemberekről van szó, akik korábban maguk is sikeres vállalkozók voltak, vagy nagy cégeknél töltöttek be vezető beosztást, tehát komoly üzleti múlttal, tudással, tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkeznek. Magyarországon ennek még nem igazán van hagyománya, pedig nemzetközi példák is lennének az ösztönzésére. A brit adórendszerben például már hosszabb ideje működik az úgynevezett Enterprise Investment Scheme (EIS). Rendeltetése, hogy segítse a kisebb vállalkozások tőkéhez jutását, és ösztönzést adjon az olyan ügyletekhez, amelyekben magánszemély közvetlenül fektet be tőkét tőzsdén nem jegyzett kisvállalkozásokba. Az EIS-program lényege, hogy adókedvezmények segítségével ösztönöz az ilyen típusú befektetésre, valamint arra, hogy a befektető meghatározott ideig ne vonja ki a tőkéjét a vállalkozásból. A magánszemélyek az efféle befektetésekre fordított tőkéjüknek megfelelő összeget meghatározott keretek között és meghatározott összeghatárig adóhitelként visszatarthatják, és ezzel csökkenthetik fizetendő személyi jövedelemadójuk mértékét.