Magyar Zoltán

Szent István a magyar kultúrtörténetben


Szobrok

A XIII. század végétől középkori szobrainkban már a gótika jegyében mintázták meg István elképzelt és idealizált alakját. Az alkotások többsége a XV–XVI. században készült faszobor, de akad közöttük kőszobor éppúgy, mint templomok gyámköveiben megformált véset, ötvösművészeti alkotás, vagy éppen reprezentatív öntött ércszobor. Ez utóbbira – valamint a szobrászatban viszonylag ritka együttes ábrázolásra – példa a három váradi királyszobor. Készítőik a XIV. század magyarországi szobrászatának legkiválóbb, európai jelentőségű mesterei, Kolozsvári Márton és György voltak. A szobrok egyikén olvasható felirat szerint apjuk, Miklós festő volt. Ez az adat valószínűsíti, hogy a testvérek tanulóéveiket édesapjuk műhelyében kezdték, ám művészi igényességük, stílusuk összetettsége és európai távlatai, valamint az a ritka és nagy tudást igénylő, ún. viaszvesztéses bronzöntő eljárás, amellyel minden valószínűség szerint már a váradi álló királyszobrokat is öntötték, arra utal, hogy tudásuk, technikájuk egy részét külhoni műhelyekben sajátították el, s feltételezhető, hogy munkásságuk sem csupán magyarországi megrendelésekre korlátozódott. Az a tény, hogy a testvéreket csak az 1390-ben szignált Szent László-lovasszobron nevezik magisternek, arra vall, hogy a váradi álló szobrokat még pályájuk elején készítették, hiszen ezt a címet a XIV. századi gyakorlat szerint általában csak a harmincadik életév körül nyerhették el a művészek.1


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 916 1

E kötet nem a már számos szerző tollából megjelent elemzések sorát kívánja gyarapítani államalapító szent királyunk életével és uralkodásával kapcsolatban, hanem annak a kultúrhagyománynak az összefoglalására vállalkozik, amely Szent István máig elevenen ható emlékéből táplálkozik. Tekintettel arra, hogy napjaink István-képét az utókor alapvetően meghatározó barokk kor Szent István-kultuszát elsősorban a Regnum Marianum (Mária országa) gondolatra szűkítette le, a szerző a sokkal többrétegűbb és változatosabb középkori Szent István-kultuszt állítja könyvének középpontjába.

A szerző feltérképezi az első királyunk életével, uralkodásával és a nevéhez fűződő írásokkal (törvényei, Intelmei) foglalkozó történészi, legendaírói és néphagyománybeli elképzeléseket és tradíciókat, a szent király képzőművészeti és irodalmi ábrázolásait – a történelmi Magyarország területén található, illetve a források leírása alapján feltételezhető egykori emlékek alapján. Némi kitekintést nyújtva arról is, hogy a környező népek hagyományvilágában hogy élt Szent István király emlékezete.

Külön érdekessége a kötetnek, hogy a legendák Szent István-képe mellett a szent király alakja kapcsán fennmaradt, őt megörökítő népmondákat is áttekinti, bemutatva azt, hogy a középkori és barokk kori kultusz múltával miként élt tovább Szent István legendás emlékezete a folklórban, illetve a népköltészet, a népi kultúra más területein.

A könyvet Szent István kultúrtörténeti emlékezetének részletes bibliográfiája zárja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-istvan-a-magyar-kulturtortenetben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave