Magyar Zoltán

Szent István a magyar kultúrtörténetben


Iparművészeti emlékek

Szent István középkori kultusza az alkalmazott művészetek több ágában is éreztette hatását. Az esetek többségében szakrális célú tárgyak – miseruhák, kelyhek, egyházi pecsétek – voltak ezek, de alakjának szerepeltetése mögött világi szándékok is felfedezhetők. A különféle pecséteken – ha többnyire csak jelzésszerűen is – már a XIV. század elejétől megmintázták a szent királyt. Ágoston zágrábi püspök 1314-es pecsétjén már szerepel, s a káptalan védőszentjeként a Nagy Lajos által megrendelt pecséten is ott találjuk. Ez utóbbin a trónoló, gyermek Jézust tartó Mária előtt térdel a templommodellt felmutató szent király. E kép azért is kiemelendő, mert az esztergomi Porta Speciosa után lényegében ez a Patrona Hungariae-ábrázolások időrendben második fennmaradt emléke.1 Szent István alakja feltűnik Boleszló esztergomi érsek 1328-as, Czudar Imre váradi püspök 1379-es, Horváti Pál zágrábi püspök 1385-ös és Hédervári János győri püspök 1397-ben készített pecsétjein is; Czudar Imre egy másik, 1380-as pecsétjén már a „három szent király” álló alakos együttesében jelenik meg, ami nyilvánvalóan a néhány évvel korábban felállított váradi királyszobrok első lenyomata. A Szent István-rend esztergomszentkirályi káptalani pecsétjén a király ülő alakja látható, amit a rá utaló felirat is jelez. Andreas Scolari váradi püspök pecsétjének 1420 körül készült nyomatán pedig kétoldalt Imre és László a Nagyboldogasszony társaságában látható, mely ábrázolás egyes vélemények szerint a székesegyház főoltárára emlékeztet.2 Az államalapító szent király alakja még Bakócz Tamás főpapi pecsétjén (XVI. század) is megjelent. A szentjobbi apátság, illetve konvent gyakorlata rendhagyónak tekinthető, mivel nem István, hanem az ott őrzött jobb kar ereklyetartójának a képét használta – ha csekély változtatásokkal is – hivatalos iratain, még akkor is, amikor az ereklye már régen nem volt a kolostorban.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 916 1

E kötet nem a már számos szerző tollából megjelent elemzések sorát kívánja gyarapítani államalapító szent királyunk életével és uralkodásával kapcsolatban, hanem annak a kultúrhagyománynak az összefoglalására vállalkozik, amely Szent István máig elevenen ható emlékéből táplálkozik. Tekintettel arra, hogy napjaink István-képét az utókor alapvetően meghatározó barokk kor Szent István-kultuszát elsősorban a Regnum Marianum (Mária országa) gondolatra szűkítette le, a szerző a sokkal többrétegűbb és változatosabb középkori Szent István-kultuszt állítja könyvének középpontjába.

A szerző feltérképezi az első királyunk életével, uralkodásával és a nevéhez fűződő írásokkal (törvényei, Intelmei) foglalkozó történészi, legendaírói és néphagyománybeli elképzeléseket és tradíciókat, a szent király képzőművészeti és irodalmi ábrázolásait – a történelmi Magyarország területén található, illetve a források leírása alapján feltételezhető egykori emlékek alapján. Némi kitekintést nyújtva arról is, hogy a környező népek hagyományvilágában hogy élt Szent István király emlékezete.

Külön érdekessége a kötetnek, hogy a legendák Szent István-képe mellett a szent király alakja kapcsán fennmaradt, őt megörökítő népmondákat is áttekinti, bemutatva azt, hogy a középkori és barokk kori kultusz múltával miként élt tovább Szent István legendás emlékezete a folklórban, illetve a népköltészet, a népi kultúra más területein.

A könyvet Szent István kultúrtörténeti emlékezetének részletes bibliográfiája zárja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-szent-istvan-a-magyar-kulturtortenetben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave