Nem célunk részletesen elemezni a király ez irányú tevékenységét, mindössze jelezni kívánjuk, miért is lehetett személye már életében is oly népszerű az Egyházban. Az ország jövője szempontjából talán a legfontosabb az volt, hogy Istvánnak sikerült a németalfölditől független egyházat teremtenie. Két érsekséget (Esztergom, majd valamivel később Kalocsa) és nyolc püspökséget (Veszprém, Pécs, Győr, Eger, Vác, Bihar, Csanád és Gyulafehérvár) alapított, s uralkodása alatt több társaskáptalan is (Székesfehérvár, Óbuda) létesült. Bár néhány monostor már talán uralkodása előtt is létezett az ország területén (pl. Marosvárott), ő virágoztatta fel a szerzetesi életet, gazdag javadalmakkal látva el alapításait. A pannonhalmi kolostort még Géza uralkodása alatt kezdték el építeni, de már István idején szentelték fel Szent Márton tiszteletére. Az apátság a legyőzött Koppány hatalmas birtokainak tizedeit kapta meg s vele a Szent Benedek alapította Monte Cassino jogát, vagyis közvetlenül a pápa fennhatósága alá tartozott. Függetlenítve a püspöki felügyelet alól, érseki egyház lett; szabad apátválasztási joggal rendelkezett, és „népei” mentességet élveztek az ispán tisztségviselőivel szemben. Apátja a püspökökkel volt egyenrangú. A zalavári rendház a IX. századi Morsaburg egyházának maradványaira épült, amit az is megerősít, hogy Szent Adorján volt a védőszentje. A Pozsonyi Évkönyv szerint 1019-ben szentelték fel. A bakonybéli kolostort az 1020-as években Gizella Günther nevű rokona alapította, legalábbis erre utal, hogy Niederaltaichhoz hasonlóan (Günther monostora) ez is Szent Móric-titulusú volt. A hagyomány szerint ennek közelében remetéskedett hét évig Szent Gellért is. A zobori Szent Ipoly-apátság környékéhez pedig két másik – ugyancsak 1083-ban szentté avatott – remete, Zoerard–András és Benedek ténykedését kapcsolja az egyházi emlékezet. Pécsvárad templomát 1038-ban szentelték fel Szűz Mária tiszteletére, és István ottani udvarházával javadalmazták. Somlóvásárhely apácakolostora pedig már talán István utolsó alapításának tekinthető.1 Ezek mellett több keleti rítusú monostorról is tudunk, köztük a veszprém-völgyi apácák rendházáról, ahol a koronázási palástot hímezték. Egyházszervező tevékenységéről István kortársa, Henrimannus Augiensis is megemlékezett krónikájában, feljegyezve, hogy a magyar király a jók iránt felette kegyes volt, sok templomot épített és számos püspökséget alapított.2