Az társadalom fejlődésében kulcsszerepe volt a különböző energiahordozók megjelenésének. Az egyik legnagyobb mérföldkőnek az első ipari forradalmat tekinthetjük, amikor az emberiség elfordult a megújuló energiahordozóktól, és teret engedett a sokkal nagyobb hatásfokkal hasznosítható szénnek. Ez a korszak valójában az energetika forradalma volt (Molnár, 2019.). Később a 19. és 20. század nagy háborúi is hihetetlen mértékű innovációhullámot indítottak el, újabb és újabb megoldásokat állítva az emberek szolgálatába, így a kőolaj- és az atomenergia-hasznosítást. Ez egyrészt korábban nem tapasztalt technológiai fejlődést és gazdasági növekedést eredményezett, másrészt kiélezte a természeti és a gazdasági javak egyenetlen elosztásából fakadó különbségeket. Az egyre fokozódó antropogén tevékenység súlyos környezeti következményei már érezhetők, a gazdasági hasznok mértéktelen hajszolása pedig veszélybe sodorja az emberiség jövőbeli boldogulását. A gazdasági bizonytalanságok, ingadozások, a hirtelen lesújtó természeti csapások azt mutatják, hogy súlyos árat kell fizetnünk, és az adósság törlesztése már napjainkban elkezdődött. Hathatós változást csak világszintű összefogással és az egyének személyes közreműködésével lehet elérni (Hafner–Tagliapietra, 2020). Ennek megvalósítását azonban nehezítik a fejlődő és fejlett, illetve a keleti és nyugati országok között egyre jobban kiéleződő társadalmi és gazdasági feszültségek, amelyet a Covid–19-járvány csak súlyosbított. A komoly következményeket jól példázza napjaink energiaválsága (Hafner–Tagliapietra, 2020; Mofijur et al., 2021), amely leginkább a gazdaság alsóbb szintjein érezteti hatását.