Az egészséges, diverz pórusterű talajok sok vizet képesek felvenni, tárolni és közvetlenül, vagy a növényeken keresztül a levegő irányába párologtatni, fenntartva ezzel az egészséges körforgást. A kis átmérőjű pórusokat tartalmazó és a vízraktározásban kiemelt szerepű szerkezeti elemek, a talajmorzsák, a túlművelt, szerkezetileg leromlott talajainkban elpusztultak. Ezek a talajok elporosodtak, tömörödötté váltak, víz hatására szétiszapolódnak, így megszűnik bennük a gravitációs pórustér, melyet csak időlegesen, a talajműveléssel tudunk visszaállítani. A mesterségesen fellazított talaj később újra visszaülepszik és lezár. Az ilyen talajokban a vastag pórusok hiánya miatt a felszínre hulló csapadék csak lassan tud beszivárogni. Az átázott, telített tavaszi talajfelszíneken ezért sokszor megáll a víz, és mikromélyedésekben belvizet okoz, ami jelentős terméskieséshez vezet (10. ábra). A belvizeket a gazdák elvezetik, vagy természetes módon lassan kiürülnek a felszíni vízfolyások felé, eközben erodálva a talajt és elszállítva az értékes feltalaj egy részét. A be nem szivárgott és a táblákról elvezetett vizek nyári hiánya a kontinentális magyar klíma alatt talán még kritikusabb tényezőnek tekinthető. A víz nem csak a növénytermesztésből hiányzik. A növényeken áthaladó víz hűteni, párásítani tudja a forró nyári környezetet, pufferolva az extrém hőmérsékletek kialakulását, ami direkt módon hat a mikroklimatikus extrémitások kialakulására. A hozzáférhető talajnedvesség hiányában a gazdák öntözéssel próbálják kezelni a problémát, ami többletenergia-felhasználást, drágább termelést, és a felszíni és felszín alatti vizek túlfogyasztását eredményezi.