A társadalmi innováció egyik fontos eszköze lehet a kihívásokkal küzdő, számos gazdasági, társadalmi, infrastrukturális nehézséggel birkózó területek, kistérségek helyzetének javítása, az ott élők jólétének növelése. Az innovációk keletkezését vizsgálva a kutatók rámutatnak, hogy bár a központi, nagy létszámú települések inspirálóbb gazdasági, technikai környezetet biztosítanak az újító ötletek megjelenéséhez, a területi elmaradottság, a nehézségek tudatosulása is motiváló lehet e tekintetben. A relatíve jó módban, a helyzetükkel elégedetten élő közösségek kevésbé akarnak változtatni, nem jelenik meg az igény a teljesen új, innovatív megoldásokra, a már ismert módszerekkel is korrigálni tudják a kisebb-nagyobb eltéréseket, megfeleltetve azokat a közösség igényeinek, szükségleteinek (G. Fekete, 2001). A nehézségekkel küzdő, leszakadó térségekben éppen a helyzet tudatosulása lehet a motiváló tényező a társadalmi innovációk keletkezéséhez, amennyiben a legszükségesebb feltételek adottak. Az innovációt tervező csoportnak képessé kell válnia a probléma azonosítására, alulról jövő kezdeményezés esetén rendelkeznie kell a megfelelő tudással, hogy erőforrásokat szerezzen, megnyerje a közösséget vagy annak aktivizálható részét a megvalósításhoz, tervezzen, koordináljon, olyan készségeket sajátítson el, amelyek az innováció sikeréhez nélkülözhetetlenek. Ehhez elengedhetetlen az innovátor szerepe (lehet a polgármester vagy más vezető típusú személy), aki rendelkezik a megfelelő tudással, képes a problémák megoldására, az erőforrások megszerzésére, az emberek meggyőzésére. Általában a helyi lokálpatrióta értelmiség közül kerül ki. A szerepe sok esetben kulcsfontosságú, de azokon a kistelepüléseken, ahol egyetlen értelmiségi sincs, nincs esély arra, hogy ez a személy belülről kerüljön ki. Számos esetben központi, állami intézményrendszeren keresztül, központi forrásból próbálja az állam ezeket a feladatokat ellátni, a helyi értékeket megőrizni, fejlesztést indukálni. Ez nem mindig találkozik az ott élők szándékaival, az általuk preferált megoldásokkal, célokkal. Ez az egyik oka annak, hogy a kezdeményezések egy része nem sikeres, nem tartós. A további okok között ott van a passzivitás, a sorsukba beletörődő mentalitás, az elvándorlás, a települések elöregedése, az iskolázottság alacsony szintje, az oktatás hiányossága, a korszerűtlen infrastruktúra. Ezzel együtt is a vidékfejlesztési szakpolitikai anyagok egyre inkább a helyi erőforrásokra építő innovatív megoldásokban látják a vidék problémáinak megoldási lehetőségeit.