A tanulmányban a térséget elsősorban mint köztes régiót értelmezzük,2 a legfőbb jellegzetességet a keleti és nyugati kulturális, gazdasági és katonai hegemóniák közötti geopolitikai és geokulturális státusban látjuk. Ebből a státusból a régió összes országára nézve fakadnak érvényes közös jellegzetességek. Ilyen sajátosságok az országhatárok bizonytalanságai, az állami függetlenségért vívott évszázados, általában hiábavaló küzdelem, az országhatárok és a kulturális határokból fakadó kisebbségi lét nehézségei, ami többek között a kisebbségi nyelvhasználat korlátozásában érhető tetten, a kikényszerített mobilitás, benne a lakosságcserékkel, deportálásokkal, kényszertartózkodási helyek kijelölésével. Ilyen jellegzetesség továbbá a társadalmon belüli kikényszerített státusmobilitás, vagyis a gyakorta változó hegemóniával szembeni lojalitás függvényében változó társadalmi státus, a legkülönbözőbb kisebbségekkel szemben megnyilvánuló intolerancia és üldözés, kiegészítve a vallásüldözéssel és a másként gondolkodókkal szembeni adminisztratív eljárásokkal. Végül ennek a régiónak további kifejezett sajátossága az európai genocídiumok és más tömegmészárlások, amelyek közül kiemelkedik a holodomor, a kommunista és fasiszta haláltáborok, valamint a srebrenicai genocid. Ezek a történelmi tapasztalatok, valamint ezek látens vagy explicit jelenléte a kulturális emlékezetben a régiót a sebzett kollektív identitás régiójává teszik (Máté-Tóth 2019).