A kulturális trauma második szimptómája a jövőt illető borúlátás. 1991-ben a Łódź munkásvárosban élő válaszadók mindössze 13,6%-a ítélte helyesnek és megfelelőnek a változások irányát (Miszalska 1997, 50). Ugyanabban az évben az országos közvélemény-kutatások alapján az emberek 59%-a vélte úgy, hogy a személyes gazdasági helyzete romlani fog (CBOS Bulletin 1992, 1. sz., 9.). Két évvel később egy másik felmérésen a válaszadók 58%-a ítélte romlónak az aktuális politikai és gazdasági helyzetet (GW 1994. február 22.). A társadalmuk jövőbeli sorsát illetően mindössze 20% bízott abban, hogy a helyzet javulni fog, 32% számított arra, hogy rosszabbra fordul, 36% pedig abban reménykedett, hogy legalábbis stabil marad (GW 1994. április 17.). Egy másik felmérés 64% pesszimistát és csupán 20% optimistát mutatott ki (CBOS Bulletin 1994, 1. sz., 5). Konkrétabban 62% vélte az általános gazdasági helyzetről úgy, hogy nem fog javulni (Eurobarometer 1993. február); 55% számított arra, hogy a megélhetési költségek emelkedni fognak (CBOS Bulletin 1994. január). Ezt a lehangoló képet megerősíti azoknak a problémáknak a listája, amelyek miatt az emberek aggódnak: 73%-uk a gyermekeik számára kínálkozó lehetőségek hiányát említette olyan problémaként, amely a leginkább aggasztja (CBOS Bulletin 1993. január).