A régió vallási közösségei közös kihívásokkal szembesültek – pl. a vagyon-visszaszolgáltatás kapcsán –, és különféle vitákba keveredtek. Ami a vagyon-visszaszolgáltatást illeti, a katolikus és az ortodox egyházak általában jó eredményeket értek el, bár néhány országban, például a Cseh Köztársaságban, (Ramet 2007, 82–83) Lengyelországban, Romániában és Szerbiában konfliktusok is előfordultak. Ezek a tulajdonjogi viták a restitúció és/vagy a kártérítés kérdését érintették. Romániában pedig külön nézeteltérések voltak az ortodox és a görögkatolikus egyházak között egyes konkrét tulajdonjogi követelésekkel kapcsolatban. Szerbiában – beleértve a Szandzsákot – a tulajdonjogi viták csak 2006-ra oldódtak meg, amint azt Radmila Radić és Milan Vukomanović (2014, 180-211), valamint Aleksander Zdravkovski (2014, 2012-239) kifejti. A Cseh Köztársaságban, ahol a lakosság 70%-a ellenezte a restitúció bármilyen formáját, a kormány 2012 januárjában beleegyezett, hogy 17 elismert egyháznak visszaadja a kommunista rendszer által elkobzott vagyon 56%-át, és ezenfelül (az inflációval korrigálva) 59 milliárd koronát fizet a vallási közösségeknek. A legnagyobb vallási közösségként a katolikus egyház kapta a pénzügyi kompenzáció túlnyomó részét. Ugyanakkor az állam a vallási szervezeteknek eddig fizetett támogatások fokozatos csökkentését helyezte kilátásba (Prague Post 2012. január 18.; České noviny 2012. február 7., 2012. március 29.). Miután a képviselőház jóváhagyta az intézkedést, a cseh kormány 2013 február végén véglegesítette a megállapodást. A kommunisták által elkobzott és vissza nem szolgáltatatott ingatlanokért 16 vallási szervezetnek járó 59 milliárd korona kártérítésből 47 milliárd koronát a katolikus egyház kapott (Ecumenical News 2013. február 22.). Romániában a vagyon-visszaszolgáltatás kérdését tovább bonyolította, hogy a görögkatolikus egyház és a román ortodox egyház azonos ingatlanokra is igényt tartott.1