Az 1980-as évek végére a Szovjetunió a turbulenciák és végül a szétesés korszakába lépett. A hatalom birtokosainak nem volt stratégiájuk a megmentésére. Demokratizálást és glasznosztyot („nyitottságot”) hirdettek, abban a reményben, hogy a korlátozott liberalizáció életképessé teheti a kommunizmust. Ebben a kontextusban a vallási csoportok is nagyobb szabadságot kaptak. 1988-ban Moszkva, hogy új vallási nyitottságát nemzetközileg is népszerűsítse, nagyszabásúan megünnepelte a Rusz megkeresztelkedésének millenniumát, azt az eseményt, amelyre az ukrán egyházak és az Orosz Ortodox Egyház eredete is visszavezethető. A vallási liberalizáció azonban, mint általában a glasznoszty, olyannyira lelkes alulról jövő kezdeményezéseket ébresztett, hogy a kommunisták elvesztették felette az ellenőrzést. Az 1990-es évek elejére a szovjet térségben többféle hit éledt fel újra, vagy áradt be külföldről. A Szovjetunió 1991-es felbomlása óta a volt köztársaságok vallásszabadsághoz való hozzáállása a balti államok demokratikus pluralizmusától a közép-ázsiai autoriter ellenőrzésig terjed. Az alábbiakban azt fogom bemutatni, hogy Oroszország és Ukrajna eltérő deszekularizációja hogyan vezetett a vallási pluralizmus ellentétes, sőt ellentmondó megközelítéseihez.