A hálózat mint egyensúlyi rendszer működése rövid és hosszú távon is vizsgálható. A kereskedelmi megállapodások, a piaci szerkezetek, a termelés szintje – ahogyan a technológia, az értéklánc, a földrajzi elhelyezkedés és egyéb tényezők – hosszú távon meghatározzák a hálózat struktúráját. Egyfajta ösvényfüggőséget hoznak létre, és megszilárdítják a hálózati rutinokat. Ugyanakkor ez a rendszer a rövid távú ingadozásoknak, sokkoknak is ki van téve, ami alapvetően a hálózati hatékonyság kiegyensúlyozatlan változásának vagy exogén sokkoknak köszönhető. Ilyenek lehetnek a hirtelen árváltozások, sztrájkok, a rövid távú geopolitikai törekvések – kereskedelmi „háborúk” –, de akár a járványok is, amelyek a hálózat rövid távú dinamikáját írják le. A rövid és hosszú távú folyamatok közötti kapcsolat a globális hálózatok esetében azonban nem klasszikus abban az értelemben, hogy a rövid távú változások a hosszú távú kapcsolatokból felépülő hálózati struktúrában értelmezhetők a meglevő folyamatokkal konvergáló, illetve azoktól lényegesen eltérő hatásként is. A rendszer komplexitása miatt a rövid távú változások térben és időben egyfajta dominóhatásként összeadódhatnak. Így képesek lehetnek hatást gyakorolni a hosszú távú pályára is, amennyiben a rövid és hosszú távú változók között oksági kapcsolatok igazolhatók. A rövid távú hatások, amelyek a hosszú távú folyamatokra is visszahathatnak, fokozottan jelentkeztek a Covid-19 járvány kapcsán (Halmai, 2021). Például a mesterségesen életben tartott vállalkozások, a kormányzati szektor készletezési gyakorlatának megváltozása visszahathat a teljes tényezőtermelékenységre. Ugyanígy a távmunka robbanásszerű terjedése a fogyasztói keresletre és a munkapiacra. Kiemelhetjük még a tőkefelhalmozás területét, az innováció dinamikáját és a bizalomvesztést is, mint rövid távon élesedő üzleti jelenségeket (Halmai, 2022a; Halmai 2022b).