Az idősödés több eltérő csatornán keresztül fejtheti ki turbulens hatásait. Amellett, hogy hatásai révén negatívan befolyásolhatja a gazdasági növekedést, a fiskális politika jövőbeni hatékonyságát, mozgásterét és fenntarthatóságát is jelentősen befolyásolhatja. A jövőbeni fiskális képességekre számottevően kihat a fiskális multiplikátor. Kopecky azonosította, hogy a fejlett gazdaságokban a fiskális kiigazításhoz kapcsolódó fiskális multiplikátor rendkívül érzékenynek tekinthető a népesség életkorának változásaira (Kopecky, 2022). Hasonló következtetésre jutott Basso és Rachedi (Basso–Rachedi, 2021). Eredményeik szerint a fiatalok teljes népességen belüli nagyobb aránya esetén a fiskális multiplikátor is nagyobb értéket vesz fel. Emellett a magasabb adósságállománnyal rendelkező, idősödéssel jellemezhető gazdaságokban a multiplikátor gyengébb, mint a hagyományos korfával rendelkező, hasonlóan eladósodott országban. Ezzel a megállapítással összhangban az idősödés a fiskális ösztönzést is befolyásolhatja. Az idősödés eredményeként nagyobb fiskális mozgástér szükséges az aggregált kereslet révén történő ösztönzéshez (Honda–Miyamoto, 2020). Az idősödő társadalom ezáltal a fiskális hatékonyságra és fenntarthatóságra egyaránt hatást gyakorol. Ugyanakkor az idősödő társadalom a fiskális politika hatékonysága mellett a monetáris politika hatékonyságát is befolyásolja, ugyanis a fiatalabb háztartásokon alapuló gazdaságok érzékenyebbek a kamatláb változásaira, mint a kevésbé fiatal háztartásokon alapuló országok. Ez a megszokott monetáris politikai intézkedésektől való eltérés igényét vetítheti előre (Imam, 2013). Az idősödő társadalom kapcsán a fiskális és monetáris politika hatékonyságának sérülését és a strukturális reformok szükségességét hangsúlyozza például Yoshino és Miyamoto tanulmánya (Yoshino–Miyamoto, 2019). A monetáris politika hatékonysági hatása azonban közvetve is jelentkezhet. Wong eredményei alapján megállapítható, hogy a társadalomban a nagyobb jelzálogkölcsönnel rendelkező egyének – akik általánosságban fiatalabbnak tekinthetők – refinanszírozási döntésekben mutatott hajlandósága is eltérő, valamint a fiatalok fogyasztási rugalmassága is nagyobbnak tekinthető (Wong, 2021). Ezek a folyamatok ugyanakkor kihatnak a monetáris transzmissziós mechanizmusra, valamint a monetáris politikai döntések hatékonyságára is.