Az esetek többségében a legjobb gyakorlatról olvashatunk, olyan megoldásokról, amelynek alkalmazását érdemes megfontolni a saját szervezetünkben is. Ennek ellenére egy rossz gyakorlatot ismertetünk, mivel úgy gondoljuk, hogy a rossz példából is lehet tanulni, néha még többet is, mint a jó gyakorlatból. Az eset valós, ugyanakkor nem meglepő, hogy csak anoniman jelenhet meg a leírás.

Egy pécsi MKKV javadalmazási rendszerét ismertetjük. A vállalat több területen működik, többek között rendezvényszervezés, tanácsadás, kitelepülések megvalósítása. Az állandó alkalmazottak többsége fizikai munkás, 3-4 fő viszi a szellemi jellegű feladatokat. A több MKKV-t is magába foglaló tulajdonosi kör kihasználja a lehetőség szerint minél olcsóbb munkaerő biztosításának lehetőségeit, azaz vállalatfejlesztési pályázati pénzekből, foglalkoztatási pályázatokból, illetve a szürke megoldásokból (minimálbérre bejelentett, különbséget kézbe kapó) fizeti az alkalmazottakat. A tényleges bevétel mellett kézbe kapott összeg jól jön a dolgozóknak, ugyanakkor egy-egy kiemelt teljesítményhez kapcsolódóan jobban meg tud jelenni az aránytalan jutalmazás, továbbá jogos érdekké válik a saját haszonszerzés előnyben részesítése. Ilyen például az, hogy a jobban fizető rendezvényeket igyekeznek a tapasztaltabb munkatársak maguknak megtartani, míg a munkásabb, kevésbé látványos elemekhez kapcsolódó feladatokat inkább az újonnan a szervezethez kerülők kapják. Ennek eredményeképpen jelentős bérkülönbségek alakulnak ki, érezhető a bérfeszültség, a méltánytalanság, ami magasabb fluktuációhoz vezet a fiatalabbak között (akik például nem tudnak megfelelő állami támogatást kapni, amennyiben gyereket szeretnének vállalni idővel). Ennek révén nem tud a friss tudás beépülni a szervezet tevékenységeibe, illetve újfent elölről kell kezdeni a betanulási folyamatot, ami újabb tényleges költségekhez, illetve hatékonytalan működéshez vezet.